50.fejezet

az eredeti írónő zenei ajánlása:
https://www.youtube.com/watch?v=sHVdXukC1P4

Valahol, egy kocsma félhomályában, egy férfi a pohara fenekén át néz fel a százévesnek látszó tévére, ami a sarokban áll egy polcon. A kép néha villódzik, és a színek megfakulnak, zizeg az egész képernyő, de ő csak nézi rendületlenül. A távoli, elmosódó hang, a riporternő csacsogása majdhogynem izgatottnak tűnik. Rendkívüli hírek felirat fut a képernyő alján, és villog a felső sarokban. S bár egy kopott bárszéken ül, este tizenegy után, a férfi mégis megemeli a szemöldökét, és pirospozsgás mosollyal húzza fel az ajkait, attól amit hall. Rácsap a mocskos bárpultra, hogy magára vonja a csapos figyelmét.

- Adj egy felest, igyunk egyet erre a Styles gyerekre!
~

Baráti társaság üli körül a dohányzóasztalt, a lábuk keresztbe rakva, takarók a vállukra vetve, és a tévé statikus háttérzaja mellett részegen társasoznak.

Egy nő hátraveti a fejét, göndören kacag, mikor egy másik hang közbevág, szinte döbbenten:

- Srácok! Nem akarjátok hallani az ítéletet ebben az őrült londoni ügyben? – Egy másik azonnal rászól, miközben a szemei a képernyőre tapadnak, hogy gyorsan hangosítsa fel.

A szobára csend telepszik, míg a képen egy nő beszél, arcán csodálkozó kifejezéssel. A felvételen az impozáns kinézetű Központi Bíróság épületének márványlépcsőjét mutatják, ahogy egy magas, szikár alak sétál le rajta. A szemeit felemelve a kamerába néz, mielőtt egyszerű mosolyra húzódnak az ajkai. Nagy léptekkel egy másik, alacsonyabb férfi követi. Mikor utoléri, finoman a derekára teszi a kezét.

- De cuki! – kacag fel egy kéjes női hang, amivel kiérdemel egy taslit a vállára. – Mi van? –kérdezi felháborodva, miközben hitetlenkedve a barátjára néz.

~

Lakásának apró konyhájában, a konyhaszekrénynek dőlve várja, hogy a hús megpiruljon a serpenyőben, a tűzhelyen. Egy kék bögrét emel az ajkaihoz, hogy próbaképpen beleszürcsöljön a teájába, miközben a minitévére néz, ami a pulton áll, a hűtő mellett.
A szemei kitágulnak, és forró könnyek sorakoznak bennük, ahogy felkapja a mobilját a konyhapultról, és villámgyorsan, fejből pötyögi be a számot.  

A hívás kicsörög, majd a jól ismert hang veszi fel: - Gemma? – kérdezi a legjobb barátnője vontatottan.

- Az öcsém! – enged ki egy fojtott sóhajt a nő, a hangja a könnyektől csuklik el, a száját remegő ujjakkal takarja el, miközben a feje előrebukik a rátörő zokogástól.

-Gem! Jól vagy?

Mélyet lélegzik, ismét felnéz a képernyőre, és addig olvassa a nagy piros betűket újra és újra, míg egy félénk mosoly kúszik könnyes arcára. Még elenged egy újabb gyötrelmes sóhajt, és bólint, mintha a barátnője látná őt. A mosolya egyre szélesebb, ahogy még mindig ugyanazt olvassa, míg ezredszer is megbizonyosodik róla.

Harry Stylest felmentették a vádak alól. 

~

„Pukk”

A pezsgős dugó kirobban a sötétzöld üvegből, és habzó buborékok sokasága követi, miközben hangos nevetés harsan fel.

Liam szemöldökét felhúzva vigyorog, ahogy bőségesen megtölti az öt kecses poharat. Zayn a sajátjáért nyúl, miközben le nem veszi a szemét az ügyvédről, aki elvörösödik az intenzív pillantástól.
Louis elegánsan fogja meg a poharat, és a magasba emeli, mielőtt átnéz a fiúra, akinek ajkai beharapva, de még így is halványan játszik rajtuk egy idillikus mosoly. Zöld szemei most először csillognak a reménytelenség, és a kétségbeesés szikrája nélkül. Louis észre sem veszi, hogy bámulja, míg Niall halkan torkot nem köszörül.

Harry mosolya egyre csak szélesedik, és Louis arra gondol, ez a legszebb dolog, amit valaha látott, mert most látja először igazán boldognak a fiút.

Liam feljebb emeli a poharát, hogy Louis is folytassa a mozdulatot, amiben félúton elakadt, és közben jelzi, hogy egy tósztra vár. 

Louis még mindig Harryt nézi. A szemei végigsiklanak rajta, és a tekintete őszinte rajongással telik meg. –Egy tószt –mondja, ahogy Harry viszonozza a pillantását. –Az igazságra!

- Az igazságra – visszhangozzák a többiek, kivéve Harryt, és koccintanak.

- Az igazságra! –mondja Harry is halkan, és bólint, mielőtt a szájához emeli a poharát, és belekortyol a pezsgőbe. 

~

Louis, Harryvel szemben ül, a tágas kerti jakuzziban, amit megtölt a kellemesen meleg víz, és milliónyi habzó buborék. Kortyol a borospohárból, amit a kezében tart, anélkül, hogy levenné a szemét a fiúról, aki épp egy nagy tenyérnyi habot púpoz a fejére.
Louis gyorsan lenyeli a bort, mielőtt kitör belőle a szeretetteljes nevetés, ami visszhangzik a medence falain. –Tudod…- sóhajtja, - én senkit sem szerettem még ennyire.

Harry szélesen vigyorog, az arca baloldalán kirajzolódik a gödröcske. Újabb adag habot vesz a tenyerébe, és az állára tapasztja, mint egy kis szakállat. Louis csak megforgatja a szemeit, mielőtt lefröcsköli a fiút, aki erre hangosan felkacag.

Mikor a habzás megszűnik, és a víz már csendesen simogatja őket, kellemes csend telepszik rájuk, miközben csak nézik egymást szüntelenül. 

Beletelik egy kis időbe, mire egyikük újra megszólal: - Gondolod, hogy apámat magánzárkába rakják? – kérdezi Harry hirtelen. A hangja elgondolkodó, és közben formákat rajzol a habba. 

Louis félrebiccenti a fejét, a szemöldöke felszalad. – Nem tudom, de örülök, hogy megtalálták –mosolyog.- Ő és a nője, soha többé nem jelenhetnek meg az életünkben. – Megrázza a fejét. – De nem akarok többet beszélni az ostoba képtelenségről, ami történt. Most gyere ide, és csókolj meg, habbaba!

Harry semleges arckifejezése azonnal fél oldalas vigyorba fordul, a szemei felcsillannak, és egy pillanat alatt ott terem, majd nedves kezek érkeznek, hogy átfogják Louis nyakát, és közelebb húzza őt.

Néhány szemérmes puszit nyom a férfi állára, mielőtt elidőzik a száján, és hagyja, hogy a fogai végigkarcolják az alsó ajkát. Erősebben tartja a tarkóját, mielőtt picit elhúzódik, épp csak annyira, hogy beszélni tudjon:- Louis?!

A férfi azonnal panaszosan morog alatta, de mosolyogva néz fel rá a szempilláin át, és felhúzza a szemöldökét: - Igen, Harry?

- Hozzám jössz? – kérdezi olyan egyszerűen, ahogy levegőt vesz az ember.

Louis lélegzete elakad, az érzelmei a torkára forrasztják a szavakat, ezért hagyja, hogy a mosolya válaszoljon. A szíve dübörög a mellkasában, ahogy lehunyja a szemét, elnyújtva a pillanatot, mielőtt lassan bólint. – Ez a legnagyobb vágyam!  

A fiú annyira elvigyorodik, mintha a feje kettészakadna, mielőtt egy újabb csókkal szünteti meg a távolságot kettejük között.

~

Korán van. Olyan korán, mikor úgy érzed, te vagy az egyetlen ember az egész világon, aki ébren van. Olyan korán, mikor még minden tüneményes szürkés-rózsaszínben pompázik.

Olyan korán, hogy még a nap sem látja, mit világít meg, csak halvány sugarai színezik át a horizont vonalát, bizonyítékképpen, hogy új napra virrad.

És olyan korán, hogy Louis, ahogy a tengerparton áll, teljesen magányosnak tűnik. Azzal a… letörölhetetlen mosollyal az ajkain. A háborgó tengert nézi, és hallgatja a sirályok távoli visítozását.

Sűrű köd lepi el a strandot, az összetartozás érzését erősítve a férfiban. Nem tudja, mennyi az idő, nem mintha érdekelné. Csak élvezi az élet, a létezés örömét. Még a habzó hullámoktól sem riad vissza, amik a bőrcipőjét nyaldossák. 
Ki tudja mennyi időbe telik, míg egy hatalmas sóhajjal engedi ki a levegőt, és lepillant a kezében lévő nehéz tárgyra. Próbál nem lesüllyedni a sötét mélységbe, ahová a pisztoly látványa húzná magával az emlékei között, csak egyenesen belenéz a csőbe, mielőtt ünnepélyesen elmosolyodik.

Felnéz, a szürke tengert pásztázza, és az ujjait ráfonja a hideg fémre. Egy harsány visítás hasít át felette, ahogy egy magányos sirály lebeg a magasban, és a hangja összekeveredik a hangos kiáltással, ahogy Louis eldobja a fegyvert, olyan messzire, amennyire csak tudja, az összecsapó hullámok közé.
Nézi, ahogy fehér habot vetve eltűnik a vízben, ahol már nem láthatja a mélybe süllyedni.

Pár másodperccel még elnyújtja a pillanatot, azzal a letörölhetetlen mosollyal az arcán, a szeme körül nevetőráncokkal, mielőtt hátat fordít a tengernek, hogy elnézzen arra, ahol az autója parkol, és ami még fontosabb, a kicsikéje áll.

Harry vagy száz méterre van, Louis mégis tökéletesen látja az ajkain játszó mosolyt. Hideg szél rángatja a fiú viharkabátját, és belekap a fürtjeibe, hogy eljátsszon velük. Louis esküszik rá, hogy onnan, a sziklás partról is látja smaragd íriszeit.

A szerelme a feje fölé emeli a kezét, hogy csak egyszerűen odaintegessen a férfinak, akinek a cipőjét már teljesen átáztatta az érkező dagály.

Louis soha nem integetett még vissza boldogabban.
.
.
.
                                                      
                                                                 *** VÉGE ***

Kedves Olvasóink!

Nagyon szépen köszönjük, hogy velünk töltöttétek az elmúlt fél évet, és kitartottatok a történet mellett akkor is, mikor úgy tűnt, kizárt a hepiend.
Kicsit érzelgősre véve a figurát, el kell, hogy mondjam, nagyon nehéz búcsút venni egy ilyen dologtól, ami szinte az életed részévé vált.
Reméljük, találkozunk még...
Hálásan köszönöm a segítséget Samantha Smith-nek, aki a blog indulásakor segített a fordításban.

Dreamy Girlnek pedig örök hála ,amiért egyáltalán rátalált erre a fantasztikus történetre, és létrehozta a blogot.

Aki idáig elkísért, szeretném, ha itt is (ahogy A tanítványban) írna pár sort, hogy végül milyen élményekkel búcsúzik a történettől.
Ez nekem nagyon sokat jelentene.

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani a most induló új blogunkat, amit Silkével indítunk. Senkit ne tévesszen meg a háttér, és a fejléc,
sokféle olvasnivalóval fogunk előrukkolni.
Többek között a Stockholm Syndome-mal, aminek a hangulata picit emlékeztet a Sinisterre...
Valószínűleg pont azért éreztem késztetést, hogy nekifogjak, mert hiányzott volna a darkosabb vonulat az életemből.

http://larrywonderlab.blogspot.hu/2015/01/koszonto.html

Hálásan köszönöm, hogy türelmesek voltatok, és kitartóak.

Szívből jövő öleléssel búcsúzom:

Becca Prior

49.fejezet

-Ms. Sutherland, ön házas? –kérdezi Liam, felállva a székéből, a jegyzeteibe pillantva, majd felnéz a nőre, aki összerezzen, sötét szemei összeszűkülnek, majd arcára szemérmes mosoly terül.

- Igen, valójában most mentem férjhez –mondja vigyorogva, és megmozgatja a kezét, hogy mindenki láthassa a 24 karátos köves gyűrűt, amit visel.
Liam mereven mosolyog. –Érdekes, -néz le a jegyzeteire ismét, - mert sehol nincs bejegyezve a házasságkötés.

Az inak megfeszülnek a nő nyakán, az orrlyukai kitágulnak, ahogy lassan lehúzza a kezét, és az ölébe ejti.

-Az tény, hogy volt egy időpontja az anyakönyvi hivatalban, két hónappal ezelőtt, hogy nevet változtasson. –Liam összeráncolja az orrát – Igaz, Ms. Smith?

Miranda kienged egy nagy sóhajt, és kivár, mielőtt lassan bólint, a szemei Louis és Harry között ingáznak. A pillantása elég ahhoz, hogy mindketten leizzadjanak.
-Tudja, a terve működhetett volna. Ha frissíti a honlapját –mosolyog rá a nőtől vett kifejezéssel Liam, és ezúttal Miranda viszonozza a gesztust.

-És milyen tervre gondol, Mr. Payne? – A nő szinte dorombol, a szemöldökei kihívóan emelkednek meg a homlokán.

-Megijedt, mikor hírét vette, hogy Harryt feltételesen szabadlábra helyezték, és egy  jó nevű pszichiáterrel él. Bepánikolt, és elrohant nevet változtatni, csak a biztonság kedvéért,
ha a fiúban mégis felrémlene, hogy hívták a kínzóját. –Liam szünetet tart. – És ez pontosan így is történt. De ha frissíti a honlapját, és ott is lecseréli a nevet, akkor azt a látszatot kelthette volna, hogy Miranda Smith soha nem is létezett. Louis soha nem talált volna önre, és nem jön rá, hogy agymosással tönkre tett egy tökéletesen ártatlan fiút, majd elhitette vele, hogy megölt tizenhét embert.

-Tizenhat – javítja ki a nő, mielőtt a szemei majdnem kiesnek a fejéből, és az egész tárgyalóterem zsibongani kezd. Gyilkos dühbe torzuló arckifejezéssel néz az ügyvédre, ahogy keresi a szavakat.

Liam arca felragyog. – Tisztelt bíró úr, nincs több kérdésem –jelenti ki haladéktalanul, mielőtt sarkon fordul, és nagy léptekkel visszasétál az asztalához, teljes zűrzavart hagyva maga után, és egy füstölgő Mirandát.


~

-Esküszöm, hogy a teljes igazat és csakis az igazat fogom vallani, és a bizonyítékok, amiket a tisztelt bíróság elé tárok, az igazságot szolgálják – ismétli Niall Horan rendőrtiszt, mielőtt helyet foglal a tanúk padján és elfészkelődik. Pillantásával követi az ügyvéd segédjét, aki gyors léptekkel közeledik a padsorokat elválasztó folyosón, majd előrehajol, átad egy papírt Liamnek, valamit a fülébe súg, aztán visszalép.

Az ügyvéd arckifejezése kiismerhetetlen, de ilyen közelről nézve nyilvánvalóan diadalittas a mosolya. 

Liam átvág a padlón, közben újra és újra a papírlapra néz, amit a kezében tart, mielőtt megtorpan a rendőrtiszt előtt – Igaz, hogy ön ott találta Harry Stylest, és Louis Tomlinsont, ahol felfedezték a tíz holttestet?

A férfi bólint: - Igen.

- És mit csináltak ott? –kérdezi Liam.

- Öhm…semmit, uram.  Ők csak… álltak ott.

Liam bólint, ismét belenéz a papírba. – Ön ott volt, amikor a bűnügyi helyszínelő rögzítette a nyomokat, és megvizsgálta a tetthelyet? – Az ügyvéd közben a bíró felé fordul. – Mit mondott önnek a halottkém, Horan Őrmester?
A férfi jól láthatóan nyel egyet. – Ő…ő azt mondta, hogy a kislány… – szaggatott levegőt vesz, és látszik rajta, mennyire megviseli már az is, hogy vissza kell emlékeznie a helyszínre, – a kislány nem lehet halott két évnél régebben.

- Rendben –bólint Liam, és végigpásztázza az esküdtszéket.- És miért volt ez az ön számára lényeges információ, Horan Őrmester?

-Mert… a Styles ügy nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és figyelemmel kísértem. Emlékeztem rá, hogy kicsit több mint két éve szállították a szigorúan őrzött Violet Quatersbe, és azóta is fogva tartották. 

-Tehát, azt mondja, Harry Stylesnak nem volt módja, hogy megszökjön a szigorúan őrzött elmegyógyintézetből, és elrabolja, megerőszakolja, majd meggyilkolja Kendra Kinget, aztán a holttestét a barlangba rejtse? Mert számomra ez derül ki a halottkém jelentéséből. –Liam meglengeti a papírt, hogy magára vonja az esküdtek figyelmét. – Az áll benne, hogy a kilencéves Kendra Kinget kegyetlenül megerőszakolták, tompa tárggyal verték, majd fulladásos halált halt, egy kötél által. Azt is olvasom, hogy mindez körülbelül egy éve történhetett.

- Kendra gyilkosa elég felelőtlen volt ahhoz, hogy ne használjon óvszert a nemi közösüléshez, így a halottkém begyűjtötte a spermát, és a laborban DNS vizsgálatot végeztek rajta, amihez Harry Styles önként adta a kontrollmintát. A teszt ötpontos egyezést mutatott. 13 egyezés kell ahhoz, hogy bizonyítéknak tekinthessük.

-  Az ötpontos egyezés azt jelenti, hogy a tettes rokonságban áll Harryvel. Képzeljék el, Joe Milwardot, a fiú biológiai apját, korábban már letartóztatták zaklatás és testi sértés vádjával, háromszor is. Gyanúsítottként, egy tizenhárom évvel ezelőtti nemi erőszak ügyében, spermát adott, hogy bizonyítsa az ártatlanságát. Ahogy akkor, tizenhárom évvel ezelőtt, a DNS teszt segített neki, hogy megússza az ügyet, most pontosan ez segített hozzá, hogy rábizonyítsuk a 17 gyilkosságot, és erőszakot.

-Összevetettük a Kendra King testéből gyűjtött spermát a rendőrségi adatbázisban nyilvántartott mintával. – Liam szünetet tart.- Tizenhárom… ponton…egyezik!

A terem fülsértő csendbe merevedik, de szinte érezni lehet a feszültséget a levegőben. – Horan Őrmester, hihetőnek tartja ön, hogy Harry Styles gyilkolta meg a 17 áldozatot, tizenegy éves korától kezdve, azokra a bizonyítékokra alapozva, amik rendelkezésre állnak? Egy tizenegy éves, brutális gyilkos, aki megerőszakolja és megöli harmincas áldozatait? A pokolba, még most sem hiszem el, hogy valaha is ezzel vádolták -teszi hozzá.

Niall mocorog a székében. – Nem, uram. Nem hiszem, hogy Harry Styles ölte meg őket.

Liam elmosolyodik. – De hisz megölhette azt a tizenhat embert. Lehet, hogy Joe csak Kendra Kinget erőszakolta, és gyilkolta meg, nem igaz? Nem! Köszönjük a kedves Ms. Smithnek, aki olyan akkurátusan kijavított, mikor kicsúszott a számon, hogy ő végezte az agymosást a tizenhat gyilkossággal kapcsolatban Harryn, amit  valójában soha nem követett el. A tizenhetediknél, Joe már túl elbizakodott volt, nem hitte, hogy valaki keresni fogja még a tíz testet, és Miranda már nem tudta elültetni Harry tudatában a hamis képeket, hogy ő erőszakolta és ölte meg a gyereket, hisz a fiú akkor már a Kedronban volt.

Niall bólint, az arcán elképedt kifejezés. Liam elvigyorodik, a szíve zakatol a mellkasában, mert ez élete legnagyobb volumenű ügye. – Köszönöm, Horan Őrmester. Tisztelt Biró úr, nincs több kérdésem.


~

Louis egész testét tűz emészti, csillapíthatatlanul remeg, a szemei lyukat égetnek a bíró halántékába.

Harry életfogytiglan börtönbe kerülhet. Lehet, hogy ezek az utolsó percei a szerelmével.
Forró könnyek tolakodnak a szemeibe mikor érzi, hogy egy kéz simul a combjára, és megnyugtatóan megszorítja. Felemeli a fejét, hogy azokba a zöld szemekbe nézzen egy kínkeserves mosollyal, és reszkető sóhajjal ürítse ki a tüdejét.

Semmit sem mondanak, csak nézik egymást, egy pillantással, amit csak ők értenek. És furcsa módon ennyi elég ahhoz, hogy Louis megnyugodjon, és felhagyjon a remegéssel.

Hirtelen minden figyelem a terem jobb oldalára irányul, ahol egy vékony nő áll fel az esküdtszékből.

- Bűnösnek találták-e Miranda Sutherlandet emberrablás és gyilkossági kísérlet vádjában? –kérdezi a bíró határozottan.

A terem megbolydul, és úgy tűnik az idő megcsavarodik Louis körül, míg visszatér önmagába.

-Bűnös.

Louis szinte összeomlik, de érzi a szerelme kezét a derekán, ami megakadályozza abban, hogy megkönnyebbülten felkiáltson.

A hangzavarban hallja a dühödt suttogásokat Miranda asztala felől. Egy rendőrtiszt lép a nő mellé, aki égő szemekkel, gyilkos pillantásokkal méregeti Harryt és Louist, a terem másik végéből.

-És a tízrendbeli, visszaesőként elkövetett, nemi erőszak és gyilkosság vádjában, bűnösnek találták-e Harry Stylest?

Harry ujjai belekapaszkodnak Louis zakójába, mielőtt hirtelen lehajol, és a beálló csendben ajkát a férfi füléhez nyomva azt suttogja: - Nem számít, mi az ítélet. Én mindig a tiéd leszek.
Örökké.

~
.
.
.
.

48.fejezet

- Mr. Tomlinson. Igaz, hogy önt három hétig egy pincében tartották fogva?

A férfi, akinek abban a pillanatban elhomályosodik a látása, igyekszik fókuszálni, miközben odafordul az ügyvédjéhez, aki a pulpitus előtt áll. –Igen.

- A személy, aki fogva tartotta, itt van ebben a helységben?

- Igen.

- És ki lenne az?

Louis felemeli a kezét, a pulzusát érzi lüktetni az ereiben, és a terem jobb oldalába mutat, ahol a nő ül, semleges kifejezéssel az arcán. Sötét pillantását belefúrja Louis fejébe, sápadt bőre szinte ragyog a tárgyalóterem neonjainak szórt fényében. – Ő volt –csuklik el Louis hangja.

- Tisztelt bíróság, kérem vegyék jegyzőkönyvbe, hogy Mr. Tomlinson azonosította Miranda Sutherlandet, mint fogvatartóját.
Louis szemei rebbenve ugranak ismét az ügyvédjére, elhagyva Miranda hamis csillogását. Magában köszönetet mond Zaynnek, hogy megszerezte neki Anglia egyik legjobbját : Liam Payne-t.

- Nos, Mr. Tomlinson, megtenné, hogy pontosan elmondja, mit tett önnel Ms. Sutherland ezalatt a három hét alatt?
-Ő –Louis mélyet lélegzik, és kétségbeesetten pásztázza a sorokat, hogy rátaláljon a zöld szemekre, amik megnyugtatóan néznek vissza rá. – Igazából nem emlékszem pontosan. Odamentem, hogy szembesítsem a vádjaimmal, és elmondjam neki,  rájöttem mit tett, vagyis hogy mit tettek Joe-val együtt. – Louis nagyot nyel, és lenéz a kezeire. – Elkábított a boromba kevert droggal, aztán a pincében megkötözött, és utána folyamatosan adagolta a tiopentál-nátrium nevű gyógyszert.

Liam bólint, mintha Louis elmondta volna, amit ő vár tőle, és közbeszól: - És pontosan mi is az a tiopnetál-nátrium? És milyen mellékhatásai vannak?

- Ez egy engedélyezett, gyógyszerként nyilvántartott drog, amit leginkább a poszttraumás-stressz kezelésében használnak, hogy segítsen lenyugtatni az áldozatokat, és sikerüljön felszínre hozni az emlékeiket. De ez rendkívül befolyásolhatóvá és kiszolgáltatottá teszi a pácienseket, olyan állapotot előidézve, ahol könnyű manipulálni őket, meggyőzni olyan dolgokról, amik valójában meg sem történtek. –Louis lassan beszél, közben a zakója szegélyét nézi.

- Értem. És mit tett önnel, míg a tiopentál-nátrium hatása alatt tartotta?
Louis mocorog a székében, és megnyalja az ajkait. - Ő… elhitette velem, hogy a lakótársam öngyilkos lett…és hogy én is meg akartam ölni magam.

- Tehát, miután Miranda Sutherland megtudta, hogy önnek bizonyítékai vannak arra, hogy ő és Joe Milward követték el a tíz gyilkosságot, megkínozta magát? Mikor rádöbbent, hogy a tíz holttest, amit önök fedeztek fel, elegendő bizonyíték lehet ahhoz, hogy börtönbe kerüljenek, kétségbeesésében foglyul ejtette, megkötözte, bántalmazta, éheztette, és végül leszúrta önt?

Louis bólint és érzi, ahogy a nő tekintete szinte késként fúródik a testébe.

- Ha már arról beszélünk, hogy leszúrta, itt vannak a kórházi jelentések arról, hogy Mr. Tomlinsont súlyos, alultáplált állapotban, kiszáradva vették fel, kés által okozott, hasi szúrt sebbel, és feltétlenül jegyezzük meg, hogy halálos mennyiségű tiopentál-nátriumot találtak a vérében. – Liam az asztalához sétál, hogy elővegyen valamit a táskájából. Egy műanyag tasakot, benne egy véres késsel. Felemeli a zacskót, és a bíróság elé viszi, arcán jéghideg kifejezéssel.

- Ez az a kés, amit Miranda Sutherland pincéjében talált a rendőrség, és a DNS vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy a vér Louis Tomlinsoné. Ez elegendő bizonyíték kell, hogy legyen ahhoz, hogy az esküdtszék bűnösnek találja emberrablás, és gyilkossági kísérlet vádjában, és börtönbe küldje Ms. Sutherlandet. Nincs több kérdésem, Bíró úr.

~

Louis mélyen beszívja a levegőt az orrán át, és nagyot nyel, ahogy Miranda ügyvédje felemelkedik a másik oldalon lévő asztal mögül, egy sóhajjal megigazítva a talárját, mielőtt átsétál a pulpitus előtt.

A férfi kövér és kopasz, apró, disznóra emlékeztető, sunyi pillantással méregeti Louist. – Mr. Tomlinson, beszéljünk egy kicsit a lakótársáról. – A hangja behízelgő, amitől a férfi tarkóján égnek áll a haj.

-Az ön lakótársa valójában Harry Styles, igaz?

Louis bólint, és a férfi válla fölött a fiúra pillant, akinek arcán szobormerev kifejezés ül.

- Ha jól vagyok informálva, Harry Styles már állt ebben a tárgyalóteremben, két évvel ezelőtt, mikor bűnösnek találták hét ember kegyetlen megerőszakolásában és meggyilkolásában. Remek lakótárs, ha engem kérdeznek –kuncog fel. Louis érzi, hogy elönti a tehetetlen düh.

- Igaz, hogy Ön és Mr. Styles szexuális kapcsolatot folytatnak? 

Louis lefagy. – Tiltakozom , Bíró úr! Mi köze ennek az információnak a tárgyhoz, és ahhoz, hogy ügyfelemet elrabolták, és megkínozták?

- A kérdést töröljék a jegyzőkönyvből! Térjen a tárgyra, Mr. Wensley! – utasítja rendre a bíró a köpcöst.

Az ügyvéd biccent. – Engedje meg, hogy pontosítsam a kérdést. Igaz, hogy Harry Styles két évvel ezelőtt megerőszakolta önt, a Vilolet Quaters Elmegyógyintézetben, az irodájában?

Louis ismét lefagy, az agya sebesen dolgozik, a szája elnyílik, aztán becsukódik, a vére száguld, vérnyomása az egekben. Majdnem elájul, a tenyeréről csöpög a víz. Valóban erőszak volt?

Persze, hogy az volt, hisz sosem egyeztél bele.

Ó, lószart! Első pillanattól akartad Harryt, amikor megláttad.

Eskü alatt vallasz, jobb lesz, ha gyorsan eldöntöd mi az igazság.

---- Mr. Tomlinson, válaszoljon a kérdésre! – szólítja fel a bíró, felrázva Louist a kábulatból, amit észre sem vett, hogy eluralkodott rajta. 

Mély levegőt vesz, az ügyvédre néz, aki összehúzott szemöldökkel fixírozza. – Nem –mondja lassan. – Nem, ő nem erőszakolt meg. Beleegyezésen alapuló szexuális aktus volt. – A szemeit lesüti, de így is érzi, hogy mindenki őt bámulja.

Wensley újra kuncog, és megrázza a fejét. – Tehát, ön belement a közösülésbe, egy nemi erőszaktetővel és gyilkossal, a saját irodájában. Ez megmagyarázza, miért nem tett feljelentést az ügyben.

- Ő nem szatír és gyilkos!- csap az asztalra Louis, a szemeibe elszánt csillogás költözik. – Joe Milward és Miranda Sutherland viszont azok!

Westley a fogai között szűri a levegőt. – Szeretnék egy bizonyítékot önök elé tárni, hogy a tisztelt bíróság minden kétséget kizáróan lássa, Harry Styles igenis gyilkos, és hogy ezt ő is, és Mr. Tomlinson is nagyon jól tudják. –Odasétál az asztalához, és a táskájából kiemel egy dossziét, majd abból egy papírlapot, miközben felteszi szemüvegét hegyes orrára. Louis úgy érzi, a férfi sokkal gyorsabban mozog, mint eddig, és egy gyors pillantást vet Harryre, aki ugyanolyan zavarodott, és kétségbeesett, mint ő a tanúk padján.

-Ezt a levelet Harry Styles küldte Mr. Tomlinsonnak, mikor a Kedron Valley Elmegyógyintézetben kezelték. Az intézmény természetesen minden kimenő üzenetről másolatot tart, érthető okokból. És akkor idéznék belőle: „Két…hosszú…év, és senki nem tudja, hogy valójában bűnös vagyok azokban a dolgokban, amit elmondtam neked azon az éjjelen –csak Te, Louis. Egyedül Te tudod az igazságot.”

Wensley felnéz a levélből, a pulpitushoz sétál, egy mindentudó mosollyal az arcán. – Meg akarja magyarázni, Mr. Tomlinson? –Meglengeti a papírt a férfi orra előtt, fenyegetésképpen, és Louis felismeri a papír szagát. – Azért vitte haza Harry Stylest az otthonába, a nyilvánvaló szexuális érdeklődésen kívül, mert segíteni akart neki elrejteni a további tíz holttestet?

-Tiltakozom! Wensley most túllőtt a célon. Ügyfelem az egyik legelismertebb pszichiáter Londonban. Ha valamiért befogadta Harryt, az egyértleműen azért volt, hogy segítsen rajta -szól közbe Liam, és a hangja olyan mély, hogy visszhangzik a tárgyalóteremben. Louis szemei tányérnyira tágulnak, a vére száguld.

-Harry minden tünetét produkálta akkoriban a szociopata személyiségzavarnak. Rám akart ijeszteni, hogy befogadjam. Ettől még nem tett semmi rosszat. Miranda elhitette vele, pontosan úgy, ahogy velem is, a tiopentál-nátrium hatása alatt, amit hét éven át adagolt, hogy a valóság az, amit elmondott neki. Szó szerint kicserélte Harry elméjében a teljes valóságot.

Wensley a szemeit forgatja, mintha ez lenne a legnevetségesebb dolog, amit valaha hallott. – Tehát Miranda Sutherland évekig fáradozott, hogy elfedje a tényeket, hogy segített Joe Milwardnak a 17 gyilkosságban? Miért nem menekültek el az országból? 

Louis figyelmen kívül hagyja kérdést, mert egy felismerés kezd benne körvonalazódni. Összehúzza a szemeit: - Hol a másik ügyfele? Joe Milward esetleg elmenekült az országból?

A bírónak a kalapácsát kell használnia, hogy lecsendesítse a hirtelen támadt zűrzavart. –Mr. Tomlinson, ön nem azért van itt, hogy kérdéseket tegyen fel. Azért ül a tanúk padján, hogy válaszoljon rájuk. Még egy ilyen, és kivezettetem.

Louis fanyarul elmosolyodik, mielőtt bólint, és megválaszolja az eredeti kérdést: -Azért, mert kellett valaki, akire rákenhetik az összes bűntényt, és nem számítottak rá, hogy valaha is emlékezni fog. Itt rontották el. Levitették vele a barlangba a testeket az öreg ház mögött, hogy valóban azt higgye, ő ölte meg őket.

- Tudja, mennyire erőltetetten hangzik mindez, Mr. Tomlinson? Nagyjából annyira hihető, mint egy tündérmese. –Wensley megrázza a fejét. –Nincs több kérdésem, Bíró úr.


~

47.fejezet

Ha valaki elfogulatlan pillantással nézne most Harryre és Louisra, látnia kellene, hogy ők két testben egy lélek. Látnia kellene, hogy annyira belefeledkeztek a másikba, amitől már tagadhatatlan a szerelem. Két ember, akik a szó szoros értelmében egymásért élnek.

Nem úgy, mint egy tündérmesében, és nem is úgy, mint ahogy a rajongást téveszti össze valaki, valami mélyebb érzelemmel, hanem nyers, és felülmúlhatatlan szerelemmel. Szerelemmel, ami felülír minden más érzelmet, vagy szükségletet.

Szerelemmel, ami minden sebet begyógyít, és mindent helyrehoz, ami valaha történt.

Ezt szinte lehetetlen felfogni is. Hogyan tud egy érzelem mindent eltörölni, és kiváltani? Ezt csak ők ketten érthetik.  

Most már csak egymásért élnek.

Most már eggyé váltak.

~

Louis arra ébred, hogy hideg veríték lepi a testét. Szórakozottan megnyalja az ajkát, miközben kinyitja a szemeit, hogy a ködös, félhomályos fénybe nézzen, ami beszűrődik a sötétítőfüggöny anyagán.

Valószínűleg egy álom ébreszthette fel- gondolja magában, és úgy dönt, ennyiben hagyja a dolgot. Nem akar rá magyarázatot találni. 

Olyan, mintha üres elmével ébredt volna, és a létezés is semleges lenne, ahol nincsenek érzelmek, vagy emlékek, amik befolyásolnák.

Ez pontosan addig tart, amíg az oldalára fordul, és a levegő éles sóhajjal szökik ki a tüdejéből. Egy mosoly húzza fel a szája szegletét, és elégedetten bámulja a kicsikéjét, aki mélyen alszik.

Louis rájön, mostanában gyakran, és sokáig nézi álmában, mert ez az egyetlen alkalom, mikor teljes béke honol a fiú vonásain. Nem sajnálja az időt, hogy magába szívja a látványt. A fiú egész arca nyugodt, és a férfi imádja, ahogy lassan és mélyen lélegzik. És valóban lélegzik, és él. 

Emlékek lengedeznek a tudatában, mintha gyenge szellő feszítené a finom szálakat. Ma reggel nem sieti el, hogy beléjük kapaszkodjon. Csak nézni akarja a fiút, akit annyira szeret, hogy az már fáj.

Lassan mégis bekúszik tudatába a valóság, és ráeszmél, hogy ez a sorsdöntő nap.

A nap, ami mindent megváltoztathat.

Próbálja figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, ami lassan átjárja az egész mellkasát, de érzi, most nem járhat sikerrel.

Mindazok után, amin keresztülmentek, ez az utolsó akadály.

Louis lassan kénytelen szembenézni a teljes valósággal, és ahogy megteszi, hirtelen minden emlék rázuhan.

Egy hónapja, hogy kiengedték a kórházból.

Ma, május 26. van, az utolsó tárgyalás napja.

Ma hoznak ítéletet a kicsikéjéről, hogy bűnösnek találják-e a tíz brutális gyilkosságban, amit nem követett el.

Ma, Miranda Sutherland, és Joe Milward fogja égő haraggal és önelégült mosollyal bámulni a szerelmét, várva az ítéletre, ami talán felmenti őket.

És ebben a pillanatban Louis szeretné, ha fel sem ébredt volna. Csak arra vágyik, hogy megszűnjön a tér és az idő, ők pedig kettesben élhessenek zavartalanul, ameddig csak akarnak.

- Harry! – a hangja rekedten szól, ahogy megcirógatja a fiú arcát a hüvelykujjával. – Harry! Össze kell készülődnünk. – Minden igyekezetével azon van, hogy elfedje a reszketést a hangjában.

A fiú lassan ébred, egy mély sóhajjal, a szemei lustán pislogva nyílnak, és az ajkaira még az álom fest mosolyt. Kihúzza a kezét a paplan alól, hogy megfogja, és ott tartsa az ujjakat, amik az arcát simogatják. – Jó reggelt! – Mély hangja egy újabb sóhajjal érkezik. A hátára fordul, magával húzva a férfit, és közben a feje búbját csókolja.

Louis torkát fájdalom fojtogatja, ahogy próbálja visszatartani a rátörő könnyeket. Harry érzi, hogy a másik teste megfeszül, és még közelebb öleli, aztán hosszú ujjával az álla alá nyúlva felemeli az arcát, hogy a szemébe nézhessen.
-Louis! – szólítja gyengéden, és álmos tekintete olyan intenzív, hogy a férfinek elakad a lélegzete. – Minden rendben lesz!

Louis alsó ajka megremeg, a homloka ráncba szalad, ahogy próbálja visszatartani a zokogást, de aztán egy fojtott kiáltás szakad ki belőle, és igyekszik arcát a fiú vállgödrébe rejteni. – De mi lesz, ha újra elveszítelek? Én képtelen vagyok…- Megrázza a fejét, és hirtelen felemeli, hogy ismét a fiú szemébe nézzen.

Harry nem mond semmit, ehelyett csak előredől, ajkaik könnyen egymásra találnak. Kell egy pillanat, mire Louis annyira összeszedi magát, hogy viszonozza, aztán a fiú millió eltökélt csókkal halmozza el.

Harry könnyedén magára emeli a férfit, a kezei a lapockáin át a hátára siklanak. Louis a tenyerébe fogja a fiú arcát, ahogy finoman körbepuszilja a száját, újra és újra, reményvesztetten, és elkeseredetten, míg végül elmélyítik a csókot.

Egyikük sem tart szünetet, hogy levegőt vegyen, vagy hogy közvetlen közelségből suttogja, hogy „szeretlek”, mert túl kétségbeesetten akarják érezni a másikat. Mindketten tudják, milyen mély a szerelmük, többé nincs szükségük szavakra.

Louis érzi, ahogy Harry a hátába markol, és a tompa körmök felhorzsolják a rugalmas bőrt. A mozdulatot nem vágy szüli, inkább arról szól, hogy a fiú mindennél jobban szeretne összekapcsolódni vele.

Eggyé válnak a gyenge reggeli fényben, összeolvadva a lepedőn, ahogy a kezeik bejárják egymás testét, felfedezve az íveket, az ajkaik fáradhatatlanul falják a másikét, a nyelvükkel ízlelve egymást, és a lélegzetük összekeveredik.

Harry egyetlen mozdulattal leemeli magáról a férfit, hogy maga alá fordítsa, és betakarja hatalmas testével, anélkül, hogy megszakítaná a csókjukat.

Aztán visszahúzódik, halkan liheg, csillogó szemekkel, kitágult pupillákkal néz végig Louison.
– Mondhatok valamit?

A férfi szája elnyílik, mélyet lélegez, a szíve erősen megdobban a mellkasában, és hagyja, hogy finom ujjai felkússzanak a fiú meztelen vállain, át a nyakán, míg bele nem fúrja őket a fürtjeibe. Tétován bólint, és becsukja a száját, ahogy kifújja a levegőt. Harry ajkait nézi, mielőtt ismét felemeli a pillantását.

-Emlékszel arra az éjszakára? Mikor megerőszakoltalak... - Érzi Louis megfeszülő testét a sajátja alatt. - Mikor fojtogattalak… – A hangja akadozik, és egy oktávot mélyül, ahogy a pillantása a férfi nyakára siklik, és felemeli a kezét, hogy az ujjával rajzolja át az izgatóan lüktető eret.

Louis nem válaszol, csak bámul fel a fiúra, aki elcsendesedik. A férfi egy percre azt hiszi, nincs több mondanivalója, míg az ajkai elválnak, és egy mély sóhaj szakad ki belőle, majd a tekintete ismét Louis szemébe fúródik.

- Annyira dühös voltam…és nem értettem, miért. Nem volt bennem más, csak a mindent elsöprő gyűlölet, és az érzés, hogy meg kell öljelek. Ahogy az előző hetet is--- de rád néztem... Figyeltem a pillantásodat, és megláttam benne…- Behunyja a szemeit, a szemöldökét ráncolja.- Megláttam benne a rettegést. És éreztem, hogy ez rossz. Mintha nem tudnám megtenni, és soha nem is tettem volna meg.

Louis erősen beleharap a szája belső oldalába, hogy ne zuhanjon bele ebbe a rémes emlékképbe. Harry kinyitja a szemeit, és rápillant, mert megerősítésre van szüksége, hogy tovább mehet. Mikor Louis félve bólint, érzi, hogy a szemei égnek, és a torkában a fájdalom szinte elviselhetetlenné növi ki magát.

- Azután az éjszaka után, mikor átvittek a Kedronba, azt a két évet azzal töltöttem, hogy rájöjjek, mi történt valójában. De képtelen voltam rá… Ezért működtem együtt az orvosokkal, és mondtam bármit, amit hallani akartak... Csak egyetlen dolog lebegett a szemem előtt: hogy újra lássalak. –Szünetet tart, hogy az ujjait átfuttassa Louis összekócolt haján, és halványan elmosolyodik.
– Elszánt voltam, mert éreztem, te vagy a kulcs, hogy megfejtsem az életem. Tudtam, te majd kinyitod bennem a lezárt ajtókat, és segítesz, hogy mindent megértsek. De aztán ebből valami több lett…- Megrázza a fejét, egy keserű nevetéssel, és a szemeit hirtelen elfutják a könnyek.

- Ez a beteg, kibaszott pszichopata, elkezdett érezni valamit a férfi iránt, akit önző módon megerőszakolt. – A fiú beszívja az ajkait, a szemeit is lezárja, mégis forró könnyek szöknek ki rajtuk, hogy Louis mellkasára csöpögjenek.

-Aztán--- minél többet voltam veled, annál több emlék került felszínre. De mind… mind hazugság volt. – A hangja megtörik, a feje előrecsuklik, a lapockái összezárulnak.

- Az egész életem egy hazugság volt, és börtönbe kerülhettem volna, vagy a Kedronba életem végéig, anélkül , hogy esélyem lett volna a szabadulásra. Mindezt egy hazugságért. – A légzése súlyos, a zokogás a torkán akad, ahogy felnéz Louis szemeibe, akinek arcán szintén ömlenek a könnyek, és felemeli a kezeit, hogy a tenyerébe fogja Harry arcát.

- De emiatt a hazugság miatt találkoztam veled. Ezért egyszerűen nem is akarnám hogy másképp legyen.


.