48.fejezet

- Mr. Tomlinson. Igaz, hogy önt három hétig egy pincében tartották fogva?

A férfi, akinek abban a pillanatban elhomályosodik a látása, igyekszik fókuszálni, miközben odafordul az ügyvédjéhez, aki a pulpitus előtt áll. –Igen.

- A személy, aki fogva tartotta, itt van ebben a helységben?

- Igen.

- És ki lenne az?

Louis felemeli a kezét, a pulzusát érzi lüktetni az ereiben, és a terem jobb oldalába mutat, ahol a nő ül, semleges kifejezéssel az arcán. Sötét pillantását belefúrja Louis fejébe, sápadt bőre szinte ragyog a tárgyalóterem neonjainak szórt fényében. – Ő volt –csuklik el Louis hangja.

- Tisztelt bíróság, kérem vegyék jegyzőkönyvbe, hogy Mr. Tomlinson azonosította Miranda Sutherlandet, mint fogvatartóját.
Louis szemei rebbenve ugranak ismét az ügyvédjére, elhagyva Miranda hamis csillogását. Magában köszönetet mond Zaynnek, hogy megszerezte neki Anglia egyik legjobbját : Liam Payne-t.

- Nos, Mr. Tomlinson, megtenné, hogy pontosan elmondja, mit tett önnel Ms. Sutherland ezalatt a három hét alatt?
-Ő –Louis mélyet lélegzik, és kétségbeesetten pásztázza a sorokat, hogy rátaláljon a zöld szemekre, amik megnyugtatóan néznek vissza rá. – Igazából nem emlékszem pontosan. Odamentem, hogy szembesítsem a vádjaimmal, és elmondjam neki,  rájöttem mit tett, vagyis hogy mit tettek Joe-val együtt. – Louis nagyot nyel, és lenéz a kezeire. – Elkábított a boromba kevert droggal, aztán a pincében megkötözött, és utána folyamatosan adagolta a tiopentál-nátrium nevű gyógyszert.

Liam bólint, mintha Louis elmondta volna, amit ő vár tőle, és közbeszól: - És pontosan mi is az a tiopnetál-nátrium? És milyen mellékhatásai vannak?

- Ez egy engedélyezett, gyógyszerként nyilvántartott drog, amit leginkább a poszttraumás-stressz kezelésében használnak, hogy segítsen lenyugtatni az áldozatokat, és sikerüljön felszínre hozni az emlékeiket. De ez rendkívül befolyásolhatóvá és kiszolgáltatottá teszi a pácienseket, olyan állapotot előidézve, ahol könnyű manipulálni őket, meggyőzni olyan dolgokról, amik valójában meg sem történtek. –Louis lassan beszél, közben a zakója szegélyét nézi.

- Értem. És mit tett önnel, míg a tiopentál-nátrium hatása alatt tartotta?
Louis mocorog a székében, és megnyalja az ajkait. - Ő… elhitette velem, hogy a lakótársam öngyilkos lett…és hogy én is meg akartam ölni magam.

- Tehát, miután Miranda Sutherland megtudta, hogy önnek bizonyítékai vannak arra, hogy ő és Joe Milward követték el a tíz gyilkosságot, megkínozta magát? Mikor rádöbbent, hogy a tíz holttest, amit önök fedeztek fel, elegendő bizonyíték lehet ahhoz, hogy börtönbe kerüljenek, kétségbeesésében foglyul ejtette, megkötözte, bántalmazta, éheztette, és végül leszúrta önt?

Louis bólint és érzi, ahogy a nő tekintete szinte késként fúródik a testébe.

- Ha már arról beszélünk, hogy leszúrta, itt vannak a kórházi jelentések arról, hogy Mr. Tomlinsont súlyos, alultáplált állapotban, kiszáradva vették fel, kés által okozott, hasi szúrt sebbel, és feltétlenül jegyezzük meg, hogy halálos mennyiségű tiopentál-nátriumot találtak a vérében. – Liam az asztalához sétál, hogy elővegyen valamit a táskájából. Egy műanyag tasakot, benne egy véres késsel. Felemeli a zacskót, és a bíróság elé viszi, arcán jéghideg kifejezéssel.

- Ez az a kés, amit Miranda Sutherland pincéjében talált a rendőrség, és a DNS vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy a vér Louis Tomlinsoné. Ez elegendő bizonyíték kell, hogy legyen ahhoz, hogy az esküdtszék bűnösnek találja emberrablás, és gyilkossági kísérlet vádjában, és börtönbe küldje Ms. Sutherlandet. Nincs több kérdésem, Bíró úr.

~

Louis mélyen beszívja a levegőt az orrán át, és nagyot nyel, ahogy Miranda ügyvédje felemelkedik a másik oldalon lévő asztal mögül, egy sóhajjal megigazítva a talárját, mielőtt átsétál a pulpitus előtt.

A férfi kövér és kopasz, apró, disznóra emlékeztető, sunyi pillantással méregeti Louist. – Mr. Tomlinson, beszéljünk egy kicsit a lakótársáról. – A hangja behízelgő, amitől a férfi tarkóján égnek áll a haj.

-Az ön lakótársa valójában Harry Styles, igaz?

Louis bólint, és a férfi válla fölött a fiúra pillant, akinek arcán szobormerev kifejezés ül.

- Ha jól vagyok informálva, Harry Styles már állt ebben a tárgyalóteremben, két évvel ezelőtt, mikor bűnösnek találták hét ember kegyetlen megerőszakolásában és meggyilkolásában. Remek lakótárs, ha engem kérdeznek –kuncog fel. Louis érzi, hogy elönti a tehetetlen düh.

- Igaz, hogy Ön és Mr. Styles szexuális kapcsolatot folytatnak? 

Louis lefagy. – Tiltakozom , Bíró úr! Mi köze ennek az információnak a tárgyhoz, és ahhoz, hogy ügyfelemet elrabolták, és megkínozták?

- A kérdést töröljék a jegyzőkönyvből! Térjen a tárgyra, Mr. Wensley! – utasítja rendre a bíró a köpcöst.

Az ügyvéd biccent. – Engedje meg, hogy pontosítsam a kérdést. Igaz, hogy Harry Styles két évvel ezelőtt megerőszakolta önt, a Vilolet Quaters Elmegyógyintézetben, az irodájában?

Louis ismét lefagy, az agya sebesen dolgozik, a szája elnyílik, aztán becsukódik, a vére száguld, vérnyomása az egekben. Majdnem elájul, a tenyeréről csöpög a víz. Valóban erőszak volt?

Persze, hogy az volt, hisz sosem egyeztél bele.

Ó, lószart! Első pillanattól akartad Harryt, amikor megláttad.

Eskü alatt vallasz, jobb lesz, ha gyorsan eldöntöd mi az igazság.

---- Mr. Tomlinson, válaszoljon a kérdésre! – szólítja fel a bíró, felrázva Louist a kábulatból, amit észre sem vett, hogy eluralkodott rajta. 

Mély levegőt vesz, az ügyvédre néz, aki összehúzott szemöldökkel fixírozza. – Nem –mondja lassan. – Nem, ő nem erőszakolt meg. Beleegyezésen alapuló szexuális aktus volt. – A szemeit lesüti, de így is érzi, hogy mindenki őt bámulja.

Wensley újra kuncog, és megrázza a fejét. – Tehát, ön belement a közösülésbe, egy nemi erőszaktetővel és gyilkossal, a saját irodájában. Ez megmagyarázza, miért nem tett feljelentést az ügyben.

- Ő nem szatír és gyilkos!- csap az asztalra Louis, a szemeibe elszánt csillogás költözik. – Joe Milward és Miranda Sutherland viszont azok!

Westley a fogai között szűri a levegőt. – Szeretnék egy bizonyítékot önök elé tárni, hogy a tisztelt bíróság minden kétséget kizáróan lássa, Harry Styles igenis gyilkos, és hogy ezt ő is, és Mr. Tomlinson is nagyon jól tudják. –Odasétál az asztalához, és a táskájából kiemel egy dossziét, majd abból egy papírlapot, miközben felteszi szemüvegét hegyes orrára. Louis úgy érzi, a férfi sokkal gyorsabban mozog, mint eddig, és egy gyors pillantást vet Harryre, aki ugyanolyan zavarodott, és kétségbeesett, mint ő a tanúk padján.

-Ezt a levelet Harry Styles küldte Mr. Tomlinsonnak, mikor a Kedron Valley Elmegyógyintézetben kezelték. Az intézmény természetesen minden kimenő üzenetről másolatot tart, érthető okokból. És akkor idéznék belőle: „Két…hosszú…év, és senki nem tudja, hogy valójában bűnös vagyok azokban a dolgokban, amit elmondtam neked azon az éjjelen –csak Te, Louis. Egyedül Te tudod az igazságot.”

Wensley felnéz a levélből, a pulpitushoz sétál, egy mindentudó mosollyal az arcán. – Meg akarja magyarázni, Mr. Tomlinson? –Meglengeti a papírt a férfi orra előtt, fenyegetésképpen, és Louis felismeri a papír szagát. – Azért vitte haza Harry Stylest az otthonába, a nyilvánvaló szexuális érdeklődésen kívül, mert segíteni akart neki elrejteni a további tíz holttestet?

-Tiltakozom! Wensley most túllőtt a célon. Ügyfelem az egyik legelismertebb pszichiáter Londonban. Ha valamiért befogadta Harryt, az egyértleműen azért volt, hogy segítsen rajta -szól közbe Liam, és a hangja olyan mély, hogy visszhangzik a tárgyalóteremben. Louis szemei tányérnyira tágulnak, a vére száguld.

-Harry minden tünetét produkálta akkoriban a szociopata személyiségzavarnak. Rám akart ijeszteni, hogy befogadjam. Ettől még nem tett semmi rosszat. Miranda elhitette vele, pontosan úgy, ahogy velem is, a tiopentál-nátrium hatása alatt, amit hét éven át adagolt, hogy a valóság az, amit elmondott neki. Szó szerint kicserélte Harry elméjében a teljes valóságot.

Wensley a szemeit forgatja, mintha ez lenne a legnevetségesebb dolog, amit valaha hallott. – Tehát Miranda Sutherland évekig fáradozott, hogy elfedje a tényeket, hogy segített Joe Milwardnak a 17 gyilkosságban? Miért nem menekültek el az országból? 

Louis figyelmen kívül hagyja kérdést, mert egy felismerés kezd benne körvonalazódni. Összehúzza a szemeit: - Hol a másik ügyfele? Joe Milward esetleg elmenekült az országból?

A bírónak a kalapácsát kell használnia, hogy lecsendesítse a hirtelen támadt zűrzavart. –Mr. Tomlinson, ön nem azért van itt, hogy kérdéseket tegyen fel. Azért ül a tanúk padján, hogy válaszoljon rájuk. Még egy ilyen, és kivezettetem.

Louis fanyarul elmosolyodik, mielőtt bólint, és megválaszolja az eredeti kérdést: -Azért, mert kellett valaki, akire rákenhetik az összes bűntényt, és nem számítottak rá, hogy valaha is emlékezni fog. Itt rontották el. Levitették vele a barlangba a testeket az öreg ház mögött, hogy valóban azt higgye, ő ölte meg őket.

- Tudja, mennyire erőltetetten hangzik mindez, Mr. Tomlinson? Nagyjából annyira hihető, mint egy tündérmese. –Wensley megrázza a fejét. –Nincs több kérdésem, Bíró úr.


~