31.fejezet

Madarak csiripelésére ébred, és azon töpreng, vajon ez jó ómen-e. Arra a következtetésre jut, hogy igen, az kell hogy legyen, és ezzel a tudattal nyitja ki a szemeit.

Ahogy máskor, Harry most is alszik még, feje a párnába nyomódik, annyira, hogy az arca egészen az orráig gyűrődik. Ajkai lazán elnyílnak, ahogy apró légvételekkel szuszog, a szemei békésen lehunyva.
Louis dédelgeti a gondolatot, hogy ő a legeslegszebb dolog a világon, amit valaha látott. Hosszú szempillái, ahogy szétterülnek tejfehér bőrén, cseresznyepiros ajkai, és rendetlen fürtjei, amik az olvadó arany árnyalatában ragyognak az ablakon beszűrődő fényben.

Csendes zokogás szorongatja a torkát, mert annyira szeretne itt maradni, és tanulmányozni a fiú összes tökéletes porcikáját, amíg békésen alszik, de dolgoznia kell.

Bármennyire is indulnia kellene, marad még egy kicsit, és óvatosan felemeli a kezét, hogy megcirógassa a fiú arcát, és gyengéden végigfuttassa az ujjait a kócos tincseken. Harry mocorog álmában, de csak épphogy egy kicsit, és álmosan nyöszörög.

Louis elmosolyodik, miközben a könnyei csendesen kicsordulnak, és lefolynak az arcán, majd összegyűlnek az orránál. Nem tudja miért sír, csak érzi, hogy muszáj.

- Szeretlek Harry! – suttogja olyan halkan, mintha egy titkot súgna meg.

De rádöbben, mennyire valós ez az érzés. Szeretné világgá kürtölni, hogy mindennél jobban szereti ezt a fiút, de nem teheti. Ő tényleg, semmiképp nem teheti meg.

Elszakadni a testtől, amivel szorosan összefonódott, és elhagyni a puha ágy kényelmét, sokkal, de sokkal nehezebb feladat, mint amire számított.

Mikor már a fürdőszobában áll, és a hűvös levegő átjárja a testét, lehűtve meztelen bőrét, kirázza a hideg, és a fogai vacogni kezdenek.

Vesz egy forró zuhanyt, ami olyan, mintha le tudná olvasztani a bőrét; mert ez az, amire vágyik. Úgy érzi, a forró víz talán megszabadítja a zavarba ejtő érzéseitől, amik lassan betöltik a lelkét.

Működik egy darabig.

Reggelit készít, mert a fiú még mindig nem ébredt fel, és nincs szíve, hogy megzavarja békés álmát.

Ahogy megpróbálja felverni a tojásokat, akaratlanul is eszébe jut, hogy Harry szakácstudományához képest, ő csak egy gyenge kezdő.
Be sem fejezi a dolgot, csak azon veszi észre magát, hogy egy csésze teával a kezében álldogál.

Később, mikor kilép a szobájából, és az utolsó gombot fűzi át a gallérján, Harry már ébren van, és a zongora mellett állva, üveges tekintettel bámul ki az ablakon.

Louis éppen jó reggelt akar kívánni neki, de a fiú halk hangja megakadályozza benne:
- Játssz nekem!

Nem vitatkozik, hogy csak fél órája van beérni a munkába, csak vár egy pillanatot, mielőtt helyet foglal a zongoránál, és a klaviatúrára simítja az ujjait.

Mély levegőt vesz, próbálja elűzni a hátborzongató érzést, amit amiatt érez, hogy milyen csendes Harry, mielőtt sorra lenyomja a billentyűket, hogy a hangok egy gyönyörű dallammá olvadjanak össze.

Mikor úgy érzi, hogy könnyű nyugalom ereszkedik a szobára, lassan leengedi a karját, és felpillant a fiúra, aki még mindig elrévedve tekint ki az ablakon.

-Harry!- szólítja meg halkan, és a kezéért nyúl, de meglepetésére a fiú fogja meg az övét, majd összefonja az ujjaikat, és megszorítja őket. Egy félénk mosollyal Louisra pillant. A szeméből könnyek csordulnak ki, ahogy lehajol, hogy egy csókot leheljen a férfi ajkaira.

Annyira lágy, és törődő, ahogy most hozzáér, hogy Louis nem tehet róla, de ő is sírni kezd.
Ahogy lassan elhúzódik, a szíve szinte túlcsordul a szerelmes áhítattól.

- Szeretlek! – suttogja a fiú szájába, és érzi, ahogy a másik elmosolyodik.

- Én is szeretlek, Louis! – válaszolja Harry késlekedés nélkül, és egy újabb csókot nyom az orrára. – Hiányozni fogsz!

A férfi grimaszolva vigyorog, és felnyúl, hogy belecsípjen Harry arcába.
- Te is hiányozni fogsz, Haz. – Feláll, tétovázva sétál az ajtóhoz, de mikor már a kilincsen van a keze, még egyszer visszanéz:- Tartsd magad távol a bajtól, kócos!

Harry szelíden bólint, egy visszafogott mosollyal az ajkán, majd lesüti a szemét.

Louis próbál másra koncentrálni, minthogy mennyire elbűvölő a fiú, és megfordul, hogy elinduljon végre. Ismét megtorpan, mert valami ellenállhatatlanul visszahúzza.

Mikor a válla fölött hátranéz, meglepetésére Harry tágra nyílt szemekkel szegezi rá a tekintetét: - Szeretlek, Louis! Örökké szeretni foglak, ugye tudod? – A hangja érzelmektől terhes.

Louis képtelen uralkodni magán, olyan szélesen elvigyorodik, hogy az már szinte fáj.
- Én is örökké szeretlek. Este találkozunk!

És ezzel lép ki az ajtón.

----

A Violet Quatersben Louis próbál a két első betegére fókuszálni, de mindkettő könnyű eset, és jó úton haladnak a gyógyulás felé.

A szünetében hátradől a székében, és egy hirtelen, kósza ötletnek engedve, előveszi a telefonját. Régi barátja, Zayn Malik, már 11 éve magánnyomozóként dolgozik. Mindig is ez volt az álma, az egyetlen dolog amivel foglalkozni akart.

Louis gyorsan bepötyögi az üzenetét:
„Szia haver! Szükségem van a segítségedre. Nyomozz le nekem valakit!”


.