32.fejezet

Louis korán felmenti magát a munka alól, és elhalasztja a délutáni időpontjait. Ez mostanában gyakran előfordul, de a jó pár év, amit lehúzott már itt, a Violet Quatersben,és a megkérdőjelezhetetlen szakmai tapasztalat elegendő ahhoz, hogy senkinek ne szúrjon szemet, ha azt mondja, el kell mennie a fogorvoshoz.

Zaynnel egy kis kocsmában találkoznak, közel Louis régi egyeteméhez. Örül neki, hogy ezt a helyet választották, és arra is rájön, nagyobb szüksége van egy sörre, mint gondolta.

Újra látni Zaynt, sok emléket idéz fel benne. Kellemes emlékeket. Betöltik a kamaszbulik képei, és a korszak hangulata, mikor felfedezte a szexualitását. Újra látni Zaynt igazi öröm.

Szelíden int a férfinak, aki egy öleléssel köszönti őt. Louis belesimul a karjába, és hihetetlenül hálás a gesztusért. Nem találkozott egyetlen barátjával sem, mióta magához vette Harryt.

Zayn kíváncsisága nincs rá jó hatással. Már az ebéd felénél járnak, de Louis még mindig rettentő zavarban van. Zayn az öklére támasztja az állát, felhúzza a szemöldökét, és fürkész tekintettel méregeti. Az arcán tanácstalanság, és zavar tükröződik.

Louis úgy néz rá, mintha nem tudná, miért néz így rá a barátja, aztán oldalra biccenti a fejét:
- Igen, Zayn?

- Másképp viselkedsz –sóhajtja a férfi. – Miért kérted, hogy nézzek utána ennek a ….Mirandának?

Louis az asztalon lévő tálra pillant, aztán előrehajol, hogy kivegyen belőle pár szem chipset, ezzel is húzva az időt, mielőtt válaszol.

- Ez egy nagyon hosszú történet, barátom. – Szünetet tart egy nagy sóhajjal.

- Van időm –válaszolja Zayn habozás nélkül, és közben összekulcsolja a kezeit az asztalon.

Louis kényelmetlenül fészkelődik, és belülről feszíti a vágyakozás, mert eszébe jut Harry békés arca, ahogy alszik. – Én nem tudom…Én csak… - A hangja megtörik, és idegesen beletúr a hajába. – Emlékszel Harry Stylesra? A kamasz fiú, akit azzal vádoltak, hogy megerőszakolt és meggyilkolt hét embert. – Lehalkítja a hangját, és zavartan körbenéz a szomszédos asztaloknál ülőkön, de úgy tűnik senki nem figyel rájuk.

Zayn szemöldöke érdeklődve felcsúszik a homlokán: -Igen… Őt nem a Violet Quatersbe vitték? –kérdezi, miközben belekortyol a sörébe. Ha van is bármilyen ellenérzése a fiúval kapcsolatban, hihetetlenül jól palástolja.

Louis így is megfeszül, és próbál rájönni, hogyan tudná szavakba foglalni, és elmesélni pár mondattal, ezt a hihetetlenül bonyolult történetet. Végül egy nagy sóhajjal bólint.

- Átszállították a Kedronba nem sokkal….azután. Az orvosok nemrég kiengedték próbaidőre, és én…én…. magamhoz vettem. – Megszakítja a mondandóját, mert attól fél, Zayn talán felrobban a dühtől, de a férfi nem veszti el a nyugalmát, csak lassan leengedi a poharát, így hát Louis folytatja, de a szavai összemosódnak, és suttogni kezd. –Tudom, hogy ez őrülten hangzik, de ő tényleg más. Hiába a sokévnyi pszichiátriai tapasztalatom, nem tudom megfogalmazni, vagy rájönni, mi is ez …de ő teljesen más, mint a skizofrének általában. Nem tudom eldönteni valójában mi van vele.

- Beleszerettél, ugye? –szakítja félbe Zayn hirtelen, és Louis érzi, ahogy az arca lángba borul.

- Igen…igen DE… - dadogja. - Zayn, nem tudom, hogy magyarázzam ezt el. Elvezetett tíz újabb holttesthez, mondván hogy ő ölte meg őket, de minél többet agyalok rajta… – újra és újra megrázza a fejét – a saját szememmel láttam őket, és az egyik nem lehetett halott egy évnél régebben…De Harry szigorított intézetben töltötte az elmúlt két évet.

Zayn arcán tengernyi érzelem fut át, mielőtt az arca kisimul, és újra felölti a semlegesség álarcát. – Szóval te úy hiszed, nem ő tette. De ki más lehetne a gyilkos? Csak az ő DNS-ét találták meg a helyszíneken, semmi más nyomot.

Louis kibámul az ablakon. Egy lányt néz, aki épp felpillant az égre, ahonnan egy hatalmas mennydörgés hangzik fel. A lány a homlokát ráncolja, és Louis valamiért sajnálatot érez iránta.

Mikor észbe kap, megrázza a fejét. –Ezért kértelek, hogy nyomozz egy kicsit Miranda, vagyis Dr. Sutherland után.

Zayn bólint, de az arckifejezése még mindig zavart tükröz: - Miért ő?

Az egyik kezelésen, mikor a múltját tártuk fel, Harry visszaemlékezett a nevére, és arra, hogy valójában durván bánt vele és megalázta, mikor hozzá járt terápiára, de ennél többre nem emlékszik.

És ebben a pillanatban beugrik neki valami.

Valami, ami olyan irtózatos, hogy az egész teste megfeszül, és minden önuralmára szüksége van, hogy fel ne sikítson. El akarja leplezni, ezért nagy levegőt vesz.

Zayn vár egy kicsit, de aztán újra bólint, mielőtt odafordul az aktatáskájához, amit magával hozott, az ölébe veszi, és kiemel belőle egy dossziét.

Louis azon töpreng, jó ötlet-e, hogy nyilvános helyen csinálják ezt, de túl közel jutott ahhoz, (túl közel valami hatalmas és nyomasztó titokhoz), hogy egy percet is elvesztegessen.

Zayn ismét kivár, közben a férfira pillant, aztán várakozásteljesen az asztalra hajol:
- Mit akarsz tudni? - Louis egy pillanatra elgondolkodik, a kérdései versenyt futnak egymással.
- Igazából… - mondja egy hirtelen impulzus hatására, – csak a címe kell.

Zayn elhúzza a száját, aztán lassan bólint, mielőtt kihúz egy lapot a mappából, átnyújtja a férfinak, aki csak bámulja egy percen át.

Nem csak a mostani címe van rajta, hanem az összes eddigi, egészen 1998-ig. Louis hitetlenkedve tekint a barátjára, aki csak szerényen mosolyog.

– Köszönöm Zayn! –mondja teljesen elérzékenyülve, annyira, hogy a hangja is elfúl. –Nagyon köszönöm! Hamarosan meghálálom, rendben? De rá kell jönnöm, mi folyik itt, mielőtt kicsúszik a kezemből.

Zayn, mivel ő Zayn, nem vitatkozik, csak nyugodtan bólint. Louis idegesen odadob két húszast az asztalra, aztán felugrik a székéről, felkapja a kabátját, és az órájára néz. 11:13

Gyorsan és határozottan magához öleli Zaynt, és még egyszer köszönetet mond, mielőtt az ajtóhoz siet. Még hallja a barátja hangját, ahogy utána szól:

- Légy óvatos!


.