6. fejezet

Louis Tomlinson két hosszú évet töltött el azzal, hogy megpróbált megszabadulni élete legborzasztóbb éjszakájának emlékétől, de amikor attól kap levelet, aki mindezért felelős, már nem csak az életét félti hanem a szívét is.

______


Louis Tomlinson besétált az irodájába, az egyik keze teljesen tele volt levelekkel, a másikban a kedvenc  kék bögréjét tartotta, megtöltve Yorkshire teával, amit imád.
Megkerülte az asztalát, és fél combját feltéve rá, felült a szélére. Miközben belekortyolt a forró italba, átlapozta a Pszichológia 101, és a Tiszta elme folyóiratokat, amit kapott.

Elnyomott egy sóhajt, és ledobott két újabb számlát az asztalára. Az egyik az autóhitel, a másik telefonszámla volt, aztán folytatta a lapozgatást a levelek között.
Unottan dudorászott, hogy elüsse a hosszúra nyúló perceket, amik szinte összefolytak, amikor az ujja megakadt egy hófehér borítékon. Egy levélen, amit neki címeztek, és feladó olyan valaki volt, akit minden erejével el akart felejteni.

A Violet Quarters teljesen megváltozott az incidens után. A belépőkártyát DNS szkennerekre cserélték. A sima zárak helyét duplapántos acélzárak vették át. A kétórás szabadidőt pedig egy órára redukálták.  Louis irodáját is bekamerázták, és egy pisztoly volt elrejtve az íróasztala kis fiókjában.


Két év telt el, mióta Harry Stylest a Violet Quartersbe szállították, majd „megerőszakolta” és megpróbálta megölni az orvosát.

Az egész éjszaka emlékét fájdalmas homály takarta, de néha előkúszott egy-egy kép Louis tudatába, és olyankor a kínok kínját élte át.
Harry könyörgő, és rémült sikolyai a fülébe csengtek.  Gyakran sírt, mielőtt tudatosodott benne, hogy valójában miért, és mikor ez megtörtént, még jobban zokogott.

Louis rengeteg energiát fektetett abba, hogy megszabaduljon Harry emlékétől, legfőképpen azért, mert rettegett, hogy mi lesz, ha nem sikerül.
Hallott ezt-azt. Például, hogy Harryt börtönbe zárták, de olyan hír is terjedt, hogy átszállították a Kedron Valley elmegyógyintézetbe, mely a legjobban őrzött, legkeményebb intézmény volt az országban.
Soha nem nézett utána a szóbeszédnek, nem akarta tudni a pletykák valóságalapját. Próbált józanul elhatárolódni a gyilkostól, aki rajta hagyta ujjnyomát. És nem csak a bőrén, a lelkén is.

Érezte, ahogy a vérnyomása felszökik, és a pupillái kitágulnak. Kényszerítette magát, hogy lélegezzen, mert érezte, hogy a tüdeje összeszűkül és levegőért kiált, az arca elvörösödik.

Addig nézte a feladót a borítékon, míg a szavak összefolytak a szemei előtt.

 Harry Styles
Kedron Valley Mental Rehabilitation Center
Hackney
London
E15 6PP
United Kingdom


A lélegzete elakadt, a torka kiszáradt. Titkon abban reménykedett, hogy ez csak egy beteg vicc. Arra gondolt, hogy elégeti a levelet, és elfelejti az egészet.

De ahogy tovább nézte a borítékot, a pillantása a címzésre siklott, és a szíve megállt egy pillanatra.

Nem csak az volt a gond, hogy gúnyosan tökéletes, dőlt betűkkel írták, hanem az, hogy mit…

Lou Tomlinson

Az orvos azonnal érezte, ahogy két év kemény munkája, amivel elfojtotta emlékeit, semmivé lesz, csupán a két szótól. Felpattant az asztaláról, a kezei megállíthatatlanul remegtek.
Fel-alá járkált a szobában. Elment az ablakig, vissza az asztalhoz. Aztán újra, és újra.

Felemelte a bögréjét, nagyot kortyolt belőle. Leégette a nyelvét és a torkát, a szemei könnybe lábadtak. Körülnézett a szobában, tekintete arra a pontra tapadt, ahol Harry a falnak szorította.

Nyöszörgés tört fel belőle, és elszakította a pillantását. A legborzasztóbb az volt az egészben, hogy érezte, a nadrágja megfeszül keményedő péniszén.
Az arca sötétvörösre váltott, ahogy a bűntudat és a szégyen arcon csapta.

A fogait durván az alsó ajkába mélyesztette, és próbált úrrá lenni a testén, ami elárulta őt.

Hogy elérje a kín következő lépcsőfokát, kézbe vette és óvatosan kinyitotta a borítékot.
Megállt, hogy bátorságot gyűjtsön, s azon gondolkodott, hogyan érhette el Harry, hogy levelet küldhessen neki. Elhessegette a gondolatot, s hezitálva bár, de kihúzta a levelet.

Hófehér, kemény lap volt, vegyszerektől bűzlött, és ahogy széthajtogatta, a szag csak erősödött.
Vett egy mély levegőt, és olvasni kezdett:



Kedves Lou!

Hiányzom?

Tudom, hogy igen.

( Csak hat szó, és a tenyerét máris a szájára szorította, hogy elfojtsa feltörni készülő sikolyát)


Nos, most már tudod, hogy hol vagyok ( ebben a sötét, kurvasteril lyukban). Sejtem, hogy ebben a pillanatban millió kérdés cikázik át az agyadon. 

Látod, eltelt két év, mióta megtörtént, Louis.
Biztos vagyok benne, hogy újraéled azokat a pillanatokat, ahányszor csak becsúsztatod a kezed a nadrágodba, hogy kielégítsd magad. Tudom, hogy így van. Én is ezt teszem…

 Elfojtott vágyad apró hangjai ( Tudom, hogy vágytál rá!), és feszes combjaid  remegése mikor élveztél.

Két…hosszú…év…és rajtad kívül senki nem tudja, hogy milyen szörnyű bűnöket követtem el. De neked elmondtam akkor éjjel. Csak te, Louis. Egyedül te tudod az igazságot.

Amikor megérkeztem a Kedronba, akárhová mentem, kényszerzubbonyt adtak rám. Még pisilnem is abban kellett, Louis!
Egy év után válhattam csak meg tőle, és kaptam bilincseket, de most már szabadon járok-kelek a közösségi időben.

A lényeg, hogy azért küldöm ezt a levelet, mert tudatni akartam veled, hogy túlszárnyaltam az elvárásaikat, és most a szabadon bocsájtásomat tervezik egy hónapon belül.

Azt mondják, én vagyok a legnagyobb sikerük, valaki, aki a legmélyebb elmebajból tér vissza a normális emberek közé.

Egy hónap, Louis!

Persze próbaidő. Rendszeres látogatások a Kedron vezető főorvosánál, és először egy bíró elé kell állnom, aki eldönti, hogy megfelelek-e a „szellemileg épp” státusznak.

De tudod, hogy nincs már családom, és nem hiszem, hogy bárki is hajlandó lenne befogadni egy erőszaktevő gyilkost. Sejted, hova akarok kilyukadni. - és ne ráncold a szemöldököd Édes!
Sokkal szebb vagy, amikor mosolyogsz!

Számítok a látogatásodra az elkövetkezendő hetekben.

ÖRÖKKÉ,

Harry

Louisnak elképzelése sem volt, hogy fogja feldolgozni ezt, érezte hogy megfagy ereiben a vér. A gondolatai egymást kergették, míg össze nem olvadtak egy felfoghatatlan egésszé. Hagyta, hogy a feje előrebukjon, egészen a mellkasára, és sírni kezdett.


Még nem tudta, hogyan reagáljon, de a legfélelmetesebb az volt, hogy volt ott egy érzés, amit a gyomrában növekvő csomó is igazolt...egy érzelem, amit senkinek sem lenne szabad érezni egy olyan elvetemült ember iránt, mint Harry Styles.


A REMÉNY.