15. fejezet

       

Harry csak megforgatta a szemeit egy lekezelő mosollyal, aztán összefogta Louis csuklóit az egyik kezével, és összekötötte őket a nyakkendővel. A férfi vergődött a kezei között, és tehetetlenül nyöszörgött. Megpróbálta kirángatni a karjait, minden erejét bevetve, de ez eleve halálra ítélt próbálkozás volt, pusztán Harry fizikai ereje miatt.
Mire észbekapott, a kezei össze voltak kötözve – tényleg esélye sem volt a nála 9 évvel fiatalabb, mára egy fejjel magasabb fiúval szemben, aki a legkihívóbb mosolyával nézett le rá.
Louisnak hátra kellett hajtani a fejét, hogy felnézzen rá, és amikor megtette, olyan közel volt az arcuk, hogy az orruk majdnem összeért.
- Baszódj meg! – köpte a férfi.
- Örömmel! – válaszolta a fiú.
Harry rákulcsolta az ujjait a férfi bicepszére, és beráncigálta a nappaliba. Ledobta a kanapéra, és egyetlen mozdulattal megszabadította a szép kordbársony nadrágjától, és márkás alsójától.
Louis kitágult pupillákkal nézett fel rá, és próbálta fenntartani a látszatot, hogy ki van akadva, de a teste elárulta őt- kőkemény erekciója gúnyolódott rajta. Harry aprókat nyögött, miközben lustán simogatta magát a melegítőjén keresztül.
- Állj négykézláb! – utasította a fiú. Louis csak bámult rá, de nem mozdult. Harry meglepetten húzta fel a szemöldökét. Lenyűgözte a férfi bátorsága, hogy ellenszegült.
- Ne kelljen még egyszer mondanom!
Louisnak rá kellett jönnie, hogy egy gyilkostól kapja az utasításokat, és a legjobb ötlet, ha azt teszi, amit mond.
Így hát hasra fordult, és maga alá húzta a lábait. Meztelen feneke Harry elé tárult. A férfinak le kellett hajolnia, hogy a könyökére támaszkodjon, mert kezei szorosan meg voltak kötözve, használhatatlanná téve, még arra is, hogy rátámaszkodjon. Végül ott gubbasztott, a feneke égnek állt, és nyugtalanul reszketett.
Harry felnevetett, aztán letérdelt, és elhelyezkedett a férfi háta mögött. Elmélyülten tanulmányozta az előtte feszülő, napbarnított test vonalait.
Erősen az ajkába harapott, aztán még mindig nadrágban, hozzádörzsölte a csípőjét Louis teljesen meztelen combjaihoz és fenekéhez, amivel kiérdemelt egy vágyakozó nyögést a férfitól.
A fiú elvigyorodott, fel-le futtatta ujjait a finom bőrön, aztán hirtelen egy hatalmasat csapott Louis fenekének jobb oldalára.
A férfi felsikoltott, erősen homorított, a fejét előreejtette, hogy vállai között erőtlenül lelógassa.
Harry elgyönyörködött benne, hogy egyetlen ütéstől hogy kipirult Louis bőre, aztán lehajolt, hogy nedves csókokkal fedje be a tenyérnyomot.
Egy újabb nyögés tört fel a férfiból, amitől a fiú is túl szűknek érezte a nadrágját, ezért gyorsan felállt, és megszabadult tőle. Beleköpött a tenyerébe, aztán marokra fogta a farkát, és néhányat pumpált rajta, mielőtt felvette előző pozícióját, majd az őrületbe kergette Louist, ahogy ismét a combjaihoz dörgölőzött.
- Most már minden nap meg fogsz kúrni, vagy ilyesmi? – kérdezte a férfi, és próbált unott hangnemben beszélni, de kegyetlenül elbukott. A torkából kéjes nyöszörgés tört föl, ahogy a fiú beléhatolt.
- Baszd meg!
Harry újra elvigyorodott, aztán ujjait Louis bőrébe vájva végigszántott a combjain, hogy megmarkolja a csípőjét. Nagyon jól tudta, hogy nyomot hagy, amilyen durván csinálta. Várt még 1-2-3 hosszú másodpercet, mielőtt kihúzódott, majd keményen behatolt, aztán újra és újra. Azonnal eltalálta azt a pontot, amitől Louis beleharapott a saját karjába, hogy elfojtsa kéjes sikolyait.
A férfi a múlt éjszaka tapasztalatai alapján tudta, hogy nem bírja sokáig, de máris azon kapta magát, hogy élvez. A háta ívbe feszült, kapkodta a levegőt, és nyögdécselt.
Harry felmordult, végigfuttatta szabad kezének tompa körmeit Louis még mindig ruhával fedett hátán. Annak ellenére, hogy nem a bőrét karmolta, Louis tetőtől talpig libabőrös lett.
A fiú még mindig keményen mozgott benne, mikor a férfi felpillantott a faliórára, ami azt jelezte, 5 perce van, hogy munkába induljon. Figyelmeztetően nyögte:- Mennem kell!
Harry mintha meg sem hallotta volna, folyamatosan, erősen döfte. Louis panaszosan nyögdécselt, de érezte, hogy a teste újra hiperérzékennyé válik.
- Még nem végeztem veled! – Harry ennyit szűrt összeszorított fogai között, mielőtt kihúzódott, és könnyen felkapta a kanapéról. Egyenesen a zongorához vitte, elrúgta a kis padot, és terpeszben ráült, aztán szembefordította Louist, arra kényszerítve, hogy az még jobban szétterpessze a lábait.
- Gyerünk, ülj bele! – parancsolta Harry, és a férfi nem tudott mást tenni, csak engedelmeskedni. A farka újra lüktetett és vágyának nedve lepte el megint, a combjai várakozásteljesen remegtek.
Ráereszkedett. A testük olyan közel volt egymáshoz, hogy a mellkasuk összesimult, így Louis farka minden mozdulatnál a fiú meztelen hasához dörzsölődött.
Harry megtartotta a csípőjét, ujjait belevájva a bőrébe a csont fölött. Előrehajolt, hogy végighúzza az ajkait Louis nyakán, ami már így is tele volt fognyomokkal.
- Ez az! – buzdította Louist, aki folyamatosan mozgott rajta, és megállás nélkül nyögdécselt.
A szemeit összeszorította, ahogy próbált a gyönyörre koncentrálni, és kizárni a fájdalmat.
- Igen, így! Kúrjál! – Harry ezt ismételgette, amivel a férfiból minden alkalommal torokhangú nyöszörgést váltott ki.
Louis valamikor másodszor is elélvezett, elgyötört kiáltással, szinte szárazon, amitől megszédült és csillagokat látott. Ráomlott Harryre, a fejét vállán pihentetve, amíg levegőhöz jutott.
A fiú belenevetett a fülébe, aztán újra a nyakát csókolta.
- Óóó, még mindig nem végeztem veled! – Louis azonnal megfeszült, és le akart szállni róla, elmenekülni, de túl gyenge volt, hogy megtegye. Így amikor Harry erősen megfogta, és elkezdett mozogni benne, csak felnyögött, és érezte, ahogy belső izmai megfeszülnek a fiú pénisze körül. Kétség kívül ez volt az, ami Harryt is a csúcsra juttatta. Louis fülébe nyöszörgött, amíg élvezett, és ez, bármilyen hihetetlen, elegendő volt ahhoz, hogy a férfinél előidézzen egy újabb, fájdalmasan kemény erekciót.

- Harry! – nyöszörögte, és érezte, hogy az egész teste lángba borul. - Kérlek, hagyd abba! - könyörgött, de ismét nem talált meghallgatásra. A fiú leemelte magáról, és egyetlen mozdulattal feltette a zongorára. A lábai a billentyűkre lógtak, disszonáns hangokat kicsalva a hangszerből.
Harry úgy vette a szájába a farkát, mintha le akarná nyelni egészben. A férfi szó szerint felzokogott, a gerincén és a combjain végigfutó éles, szinte kínzó gyönyörtől, ami egy gyötrelmes önkívület felé sodorta.
A pornográf, szürcsölő hangok betöltötték a szobát, ahogy Harry szárazra fejte. Majdnem kicsúsztatta a szájából, aztán újra tövig magába erőltette, míg az orra a férfi hasához nem ért, aztán újra és újra végeláthatatlanul.
Louis ismét érezte a szétterjedő forróságot , ami a hasából indult, ezért minden izmát megfeszítve felkészült az orgazmusra, ahogy Harry továbbra is keményen szopta. A teste rángott, szinte agonizált.
És ebben a pillanatban elélvezett, teljesen szárazon, de hihetetlenül keményen. Olyan keményen, hogy a három orgazmus elegye, az előző éjszakai kettővel és az átvirrasztott éjszakával tetézve azt idézte elő, hogy Louisnál leoltották a villanyt. A szemei lecsukódtak, és teljes feketeség borult rá.
---

Az otthoni telefon éles hangja ébresztette fel. Gyorsan körülnézett, hogy hol van, és rájött, hogy a saját kanapéján. Hirtelen nem emlékezett, hogy került oda, és arra sem, miért érzi magát ennyire gyengének, amíg meg nem mozdult, és rá nem döbbent, hogy minden porcikája elgyötört.
Akkor beugrott neki, hogy Harry tulajdonképpen eszméletvesztésig kefélte.
Iszonyat futott át rajta, ahogy megpróbált felülni. Bent kellene lennie a munkahelyén.
Nagy nehezen feltápászkodott a kanapéról, és átszelte a szobát, hogy felvegye a telefont.
Észrevette, hogy a kezei már nincsenek megkötözve, és az alsónadrágja is rajta volt. Megnézte a hívóazonosítót. Violet Quarters. Rekedten szólt bele.
- Dr. Tomlinson? Ó, édes istenem! Nagyon aggódtunk! Soha nem fordult még elő, hogy nem jelezte, ha nem tud bejönni. Szörnyű a hangja. – Wendy riadt volt, és izgatott.
Louis épp egy válaszon gondolkodott, vagy egy jó kifogáson, mikor megpillantotta Harryt, aki a nappaliban állt, zavarodott kifejezéssel az arcán. Louis ismét torkot köszörült. Ránézett az órára. Két órán át nem tudott magáról.
- Bocsánat Wendy! Mikor felébredtem borzalmasan….betegnek éreztem magam, és szinte elájultam, mielőtt telefonálhattam volna. – nyögte ki, de közben Harryt bámulta.
- Óóó… - sajnálkozott Wendy – Törlöm a mai időpontjait uram. Gyógyuljon meg!
Louis kiengedett egy mély sóhajt.
- Nagyon köszönöm. Viszlát Wendy! – letette a telefont, és ahogy erősen megnyomta a gombot, az arca megrándult a fájdalomtól, ami sebes ujjaiba nyilallt.
Újra Harryre pillantott, aki még mindig ugyanolyan zavarodottsággal az arcán nézte őt, nem váltott vissza az arrogáns arckifejezésre, amit máskor látni rajta. Ettől Louis azonnal óvatossá vált.
- Harry?! – szólította meg összehúzott szemöldökkel, aztán a homloka is ráncba szaladt, mikor meglátta, hogy a fiú ajka reszketni kezd, és a szemei megtelnek könnyel.
- Emlékszem!
Louis pislogott, újra és újra megpróbálta értelmezni a kiejtett szavakat.
- Mire… - a hangját Harry hirtelen kitörése szakította félbe.
- Emlékezni kezdtem, amíg te…te öntudatlan voltál. - A hangja tompa volt, és remegett, ahogy megpróbálta visszafojtani feltörő könnyeit.
Louis megtántorodott, és a pultra támaszkodott.
- Mire emlékszel Harry? – kérdezte óvatosan, és visszatartotta a lélegzetét, amíg a válaszra várt.
- Hogy hol vannak a testek.