Sziasztok!
Azért írok, mert Becca eléggé el lesz havazva ebben a pár napban, ezért a kövi résszel kicsit csúszni fogunk! Köszönjük a megértéseteket!
Addig is nézzetek be a blogjainka, olvassátok és ha tetszik, komizzatok, mert egy írónak, nagyon, de nagyon sokat jelent, egy-egy kedves szó! :)
Becca blogjai:
More Than Friends
A tanítvány
Blogjaim:
Love and Pain
One Shots- Larry Stylinson
Louis úgy érezte, ez már sok neki. Olyan volt, mintha egy hatalmas szakadék szélén állna. Sejtette, hogy az élete gyökeres fordulatot vesz, még nagyobb lesz a változás, mint amit eddig átélt, és amíg hazafelé vezetett Mirandától, rájött, hogy a folyamat visszafordíthatatlan.
Ami elsőre csak egy megállapítás volt, sokkba fordult, míg pánikká nőtte ki magát, ezért le kellett húzódnia az útról, nehogy megcsússzon a latyakon. Senki más nem járt arra – lévén ez egy régi út, amit már alig használt valaki – így a kormányra hajtotta a fejét, és sírni kezdett.
Beleremegett a felismerésbe, mennyire kiszolgáltatott lett érzelmileg, milyen érzékeny, mióta Harry belépett az életébe, és milyen gyakran ragadja el a sírás. Rászorította a tenyerét könnyes szemeire, ezzel próbálva megszüntetni a szúró, égető fájdalmat.
Hátradőlt az ülésében, és mélyet sóhajtott. Kibámult a szélfútta útra, ami elnyúlt előtte, és csúszós volt a hólepte sártól. Kopár volt és sivár, inkább lehangoló, de ahogy Louis hosszasan nézte, lenyugtatta az idegeit. Még egy mély lélegzetet vett, aztán beindította a motort, visszakormányozta az autót az útra, és megpróbálta elpislogni a könnyeit.
----
Vacogó fogakkal lökte be a bejárati ajtót, mert a hó lassan havas esőre váltott át, és úgy csipkedte a bőrét, mintha apró tűkkel szurkálnák, amik a csontjáig hatolnak.
Kibújt a csizmájából és lerázta a válláról a kabátot, anélkül, hogy bármit is észrevett volna. Aztán meghallotta. Egy kétségbeesett, dühös dörömbölés szűrődött ki valahonnan a lakásból.
Tanácstalanul állt még egy pillanatig, mielőtt beugrott neki: úgy ment el, hogy Harryt bezárva hagyta a szobájában. Bűntudatosan nyelt egyet, és töprengve sétált el a fiú szobájáig. Mikor odaért, az ajtó egy nagy döndüléssel megremegett a tokjában.
Louis meglepődött, hogy Harry nem törte ki az ajtót. Lelkiismeret furdalással forgatta el a kulcsot a zárban, de még mielőtt ő maga kinyithatta volna, kivágódott az ajtó, és kiviharzott rajta egy rendkívül ideges, és csalódott fiú.
Ebből az okból kifolyólag Louis ismét felkenődött a falra. Harry forró leheletét az arcán érezte, aztán lefelé, végig a nyakán. – Hol voltál? – kérdezte a fiú keserűen.
Louis vergődött a kezei között, de nem volt kedve a szokásos cirkuszhoz. – Higgadj le! – nem akarta elnyomni az undok mellékzöngét, ami kihallatszott a megjegyzésből, mert ő is teljesen ki volt akadva.
Harry ellazította a bicepszét, így kevésbé szorította a falhoz. Hátrahajolt, hogy lássa a férfi arcát, és a szemébe nézhessen. A sajátját résnyire szűkítette, a szemöldökét összeráncolta.
- Jól vagy? - kérdezte suttogva.
Egyértelmű volt, hogy az emlékezetkiesése elmúlt mire magához tért, és ez megnyugtatta Louist. Csupán attól, hogy egy másodpercre úgy tűnt, a fiú törődik vele, a férfi teste elernyedt a kezei között. És abban a pillanatban, mikor Harry érzékelte a változást, azonnal megszelídült.
Újra nekinyomta Louist a falnak, mielőtt az válaszolhatott volna az előző kérdésre, de a mozdulat korántsem volt olyan erőszakos, mint egy héttel azelőtt lett volna. Egy apró csókot lehelt az álla alá, egy másikat a füle mögé, és végül rátapadt az ajkaira. Mire odaért, Louis olyan türelmetlen és mohó lett, hogy azonnal szétnyitotta az ajkait, majd készségesen belemerült a mély, és hihetetlenül forró csókba.
Harry egyáltalán nem volt hozzászokva, hogy Louis olyan, mint egy kezes bárány, de feltett szándéka volt, hogy maximálisan kihasználja engedékenységét, ezért nagy kezeivel végigsimított a férfi karjain lefelé, majd felfelé az oldalán.
Nem vesztegette az időt azzal, hogy a nappaliba cipelje, csak ravaszul
elvigyorodott. Megállt egy pillanatra és körbepásztázta a szobát. Louis
majdnem felnevetett, ahogy nézte, hogy a fiú épp kiválasztja a helyet,
ahol ájulásig fogja kefélni.
Hazudott volna, ha azt mondja nem lepte meg, mikor Harry felkapta és a dohányzóasztalhoz cipelte, aztán egy mozdulattal lesöpörte róla az újságokat.
- Mássz fel! – parancsolta Harry, Louis pedig engedelmeskedett. Teljesen felöltözve állt négykézláb az asztalon, és visszanézett a válla fölött. Harry rávillantott egy félelmetes mosolyt, majd hirtelen hatalmasat csapott a fenekére, amitől a férfi megugrott.
- Bazdmeg Harry! Ezt most miért? – szűrte összeszorított fogai között, de a szúró, égő fájdalom, forró lökéshullámmal érte el az ágyékát.
Harry újabb ütést mért a másik felére, és Louis a saját karjába harapott, hogy elfojtsa kéjes nyögését. – Mert bezártál a szobámba, és otthagytál! – csatt.
Louis nem számolta a csapásokat, helyette hangosan nyöszörgött. – Bocsánat! – suttogta, és leereszkedett az alkarjára, hogy a feneke égnek állt.
Harry lesújtott egy hatalmasat: - Hogy mondtad?
- Bocsánat! – nyögte, kicsit hangosabban.
- Kitől kérsz bocsánatot? – csatt.
- Bocsánat… - Louis a fogai között szívta be a levegőt – Uram! – szinte sóhajtotta a szót, bár nem úgy akarta, de annak ellenére, hogy nagyon furcsán hangzott, a forró vágy, ami belenyilallt a farkába, olyan erős volt, hogy azonnal érintésre volt szüksége.
-Jó fiú! – dicsérte Harry. Végigsimított a férfi gerincén, aztán egy pillanat alatt letépte róla a nadrágot és a bokszeralsót, így előtűntek a határozott, égővörös tenyérnyomok a férfi fenekén.
A fiú nem fojtotta el a nyögést, ami a látványtól feltört belőle, miközben egy finom nyomással jelezte Louisnak, picit mozduljon előre, hogy mögé tudjon térdelni.
A férfi azonnal engedelmeskedett, és előrébb csúszott. Harry a fején áthúzva kibújt a pólójából, és a kanapéra dobta. Louis mögé térdelt, a dohányzóasztal megreccsent a súlya alatt, ahogy még nadrágban, beillesztette a csípőjét Louis fenekéhez.
- Gyerünk! Told rám magad! – rendelkezett Harry, és két kezével lenyúlva megmarkolta a férfi combjainak belső felét.
Louis csak nyögött, hagyta, hogy a feje előrebukjon a vállai közé, és rányomakodott Harry ágyékára. Megérezte, hogy a fiú is felizgult, ami olaj volt a tűzre, ezért még erősebben nyomta rá magát. Ahogy meghallotta, hogy Harrynek elakad a lélegzete, megcsavarta a csípőjét, kőrözött vele, tapogatózva, hogy eltalálja az érzékeny pontot, aztán keményen rányomta a fenekét.
- Ez az bébi! – nyöszörögte Harry összeszorított fogai között, majd gyorsan kibújt a farmeréből, a tenyerébe köpött, és pumpálni kezdte kőkemény farkát, mielőtt elhelyezkedett a behatoláshoz.
Louis nyüszített a feszítő vágytól, és képtelen volt uralkodni magán, hogy ne reagáljon a mozdulatra, ezért rányomta magát, amivel kiérdemelt egy erőteljes csapást a fenekére.
- Kérlek, Harry! – könyörgött Louis, és a hangja rekedt volt a kéjvágytól.
- Ribanc! – csúfolta Harry, de közben huncut mosoly kúszott az ajkaira, mielőtt előre lendítette a csípőjét. Louis felsikoltott, ahogy belé csapódott, a gerince ívbe feszült.
Harry elvesztette az önuralmát, könyörtelenül döngetni kezdte, ráhajolt, a mellkasa Louis hátára simult, forró lélegzete a fülét súrolta, ahogy folyamatosan, keményen mozgott benne.
Louis szinte magán kívül volt, hörgött, a lábujjai begörbültek, a szemeit szorosan lehunyta, ahogy a tűz szédítő iramban elárasztotta a testét.
Harry belekapaszkodott a férfi csípőjébe, hogy megtámassza magát. Felnyomta a felsőtestét, és lassú, de ütemes, erőteljes mozgásra váltott. A közönséges, csattogó hangok, amiket összecsapódó bőrük adott ki, betöltötte a szobát. Louis felsikoltott, rövid körmeit belevájta az asztal lapjába.
Harry lenyúlt, és fejni kezdte a férfi péniszét, felvéve a ritmust, amit a behatolásaival diktált.
Louis úgy érezte, apró darabokra hullik. A lélegzete elakadt, ahogy szégyentelenül felkiáltott:
- Kúrjál bébi! Keményen!
Harry engedelmeskedett. Szabad keze olyan erővel markolt a férfi csípőjébe, hogy tudta, sötétlila nyomokat hagy majd maga után. Egyre erősebben, és erősebben hatolt belé, a döféseit felfelé célozta, és Louis panaszosan felsírt a fájdalmas gyönyörtől. A fiú nyaklánca a mellkasát csapkodta, aztán előrehajolt, az erek kiduzzadtak a nyakán.
Mozdulatai, amivel Louis farkát fejte, egyre gyorsabbak lettek, a tenyere már sikamlós volt a nedvétől. A férfi visszatartotta a lélegzetét, mikor az egész teste remegni kezdett.
– Én… én elélvezek! – kiáltott fel, és a csípője megrándult, ahogy keményen a fiú tenyerébe lövellt.
Harry sem volt már messze, mély hörgések törtek fel a torkából, káromkodásokkal tarkítva, a szemeit szorosan lezárta, a csípője uralhatatlanul rángott, a lökései rövidek és gyorsak lettek. Louis szűk forrósága végül elhozta neki a beteljesülést, és egy hosszú, elnyújtott nyögéssel elélvezett. Csípője még párszor kíméletlenül meglendült, amitől az asztal megreccsent alattuk. Ezt egy csomó apró recsegés és ropogás követte, míg végül a bútor atomjaira hullott szét.
Louis annyira ki volt fulladva, és olyan gyenge volt, hogy magatehetetlenül zuhant a romokra, aztán az oldalára fordult, és hatalmasra tágult szemekkel nézett Harryre. A dohányzóasztal darabokban hevert a földön. A fiú körülnézett, bámulta a kuplerájt, és az ő szemei is kitágultak.
- Seggfej! Összetörted az asztalomat! – krákogta Louis hirtelen, aztán hisztérikus nevetésben tört ki.
Harry ismét körbenézett, felrántotta a nadrágját, a szemeiben rémület csillant.
- Nagyon sajnálom Louis! - bocsánatért esedezett halkan. A férfi majdnem kiköpte a tüdejét a nevetéstől, aztán feltápászkodott, és a fiú csípőjére ült terpeszben.
- Sssss édes, semmi baj! Ez a vacak egy fabatkát sem ért. – kuncogta, majd a fiú arcára nyomott egy puszit, végül az ajkaira hajolt. Harry ellazult az érintéstől, de egy halk sóhajjal, félénken csókolta vissza. Louis nem tudott uralkodni magán, mosolyogva ölelte magához. A lepkék megvadultak a gyomrában, az érzelmei elhatalmasodtak.
És hosszú idő óta először, elfeledkezett mindenről, Harry múltjáról is, és csak élvezte a pillanatot.
Úristeeeeeeeen*.* nagyon jó lett *-* olyan kis cukik....már vártam az új részt:3 imádom ezt a blogot....EZ A BLOG TETT ENGEM LARRY-SSÉ ^^ hamar hozd a kövi részt.! Szuper vagy*q* imádlak <3
VálaszTörlésIstenem! Ez a blog tett Larry rajongóvá??? Ezt komolyan mondod??? Akkor minden munkát megért, ami benne van. De akkor viszont most már ezerrel olvashatod a Larrys blogokat. Jó szórakozást, majd írj, hogy hogy tetszenek a továbbiak, mert lesz itt izgalom, és fordulat rengeteg!!!
TörlésÉs egy betűt, vagy számot adj, hogy felismerjelek:)))
<3 <3 Becca
Wiiiii! Ez nagyon édes!
VálaszTörlésKöviiiiiit!!!! :)
Na látod, az édes-re ,mint kifejezésre ezzel a bloggal kapcsolatban nem számítottam. Nagyon megleptél, és jól esik, hogy írtál. Köszönjük szépen, és tartasd meg ezt a jó szokásod!
TörlésPuszi:Becca
Sziasztok, kukkk be a blogomba, meglepetés vár rátok :)
VálaszTörléshttp://harcatulelesert1d2evad.blogspot.sk/2014/09/dij-o.html
Nagyon, nagyon szépen köszönjük!!!
TörlésHálásak vagyunk.
Puszi: Becca
Imádom akkor a vadságukba egy kis gyengédség is keveredik, mint például egy suttogó bocsánat kérés, vagy egy apró puszi. Ilyenkor a gyomrom összeszűkül, pillangók repdesnek benne, és szerelmes leszek mindenbe. Kb. ezt váltotta ki belőlem ez a hihetetlenül jó rész. Puszi :-)xxx
VálaszTörlésUgye?????
Törlésdremayvel mi is olvadozunk, ha valami ilyesmi becsúszik.... viszont akkor Zsuzsám lesz egy rész, amit mi hárman konkrétan végig fogunk zokogni, ezt előre jelzem.... a szemeink dudára fognak dagadni. Lepkéknek annyi lesz, gyomrod kinyiffan.
Puszi: Becca
IMÁDOOM !!:33 <3
VálaszTörlésén is téged!!!
TörlésBecca
The Best blog ever!
VálaszTörlésImádom! Ma találtam rá a blogra. Elolvastam minde részt és imádom! Rettentő jól tudjátok fordítani!
A hét kommentje! Imádlak, köszönöm, és örülök, hogy ide találtál.... itt picit most csúszunk, egyrészt mert a régi olvasók nem nagyon örvendeztetnek meg bennünket, és kevés a sikerélmény, másrészt nagyon időigényes a fordítás, és a másik két blog mellett nehéz rá időt szakítani. De mivel ezt szerelemből csináljuk, ne aggódj, az utolsó sorig készen lesz, csak várni kell:)))
TörlésMaradj velünk. Puszi: Becca
Hali:)
VálaszTörlésAnyám... ti nagyon jók vagytok! Eddig nem szerettem a Larry-s blogokat, de nektek köszönhetően most rajongója lettem! *.* Köszi, hogy vagytok :))
Szia:))
TörlésHát nagyon örülünk, ha megszeretted az írásainkat. És hálásan köszönjük, hogy kommentet is írtál... épp sztrájkra készülünk Dreamy-vel, mert nagyon kevés visszajelzést kapunk. De nagyon aranyos vagy, és nagyon jól esett.
Még egyszer köszönjük!!!
Dreamy&Becca
Hali!
VálaszTörlésHaaaaaaaryyyyyy! IMÁDOM ezt az őrült srácot! Hatalmas ahogyan képes előbujtatni Louis - ból az állatot. Istenkém és még csak az elején vagyunk!:)
Apropó, az angol (azért nem írom, hogy eredeti, mert a fordítás olyan fantaaztikus, hogy akár ezt is nevezhetném az IGAZInak) verzióban eddig hány rész van?
Alig váromva folytatást!
Puszi Bebe
Szia Bebe!
TörlésAz eredeti egy két éve bezárt blog, hisz a történet egyértelműen véget ér, ez inkább egy krimi, mint hagyományos blog... 19 fejezetből áll, de vannak fejezetek, amik olyan hosszúak, hogy mi négy , esetleg 5 részben tesszük fel.
Nagyon szépen köszönöm a fordításra vonatkozó dicséretet, hihetetlenül jól esik!!!
Puszi:Becca
Ma kezdtem el olvasni és nem tudom letenni valami hihetetlen ez a blog, Imádom nincsennek rá szavak csoda egyszerűen
VálaszTörlésTeljesen a hatása alatt vagyok, van amikor dőlök a röhögéstől,mint most is :-D az asztal es van amikor könnyeimmel vívok nagy csatát Köszönjük az élmenyt egyszerűen csodálatos fordítás, csodálatos átfogalmazás és szókincs, nagyon ügyes vagy legy büszke magadra :-) <3 Köszönjük!